a Telepi Tróger naplója

Történt még anno 2007-ben, amikor elkezdtem rögbizni, hogy becsöppentem ezzel együtt egy baráti társaságba is. A sok idióta között akiket végtelenül imádok, volt egy krapek akivel, szerintem mondhatom azt, hogy mostanra nagyon jó barátok lettünk. De akkor még csak az elején voltunk a haverkodásnak, ám mégis tett egy lépést felém, annak formájában, hogy elhívott egy általa szervezett házibuliba. Nem is volt igazán buli, inkább csak ilyen összejövetel, 5 masszív emberrel. Kanbuli volt a javából de a vége igen betegre sikerült. Átmentem a barátomhoz, akit a sztori kedvéért hívjuk Spártainak, hogy kezdjük el az előkészületeket a bulira. Betáraztuk a piákat pofáztunk stb. és valahogy jött a felismerés, hogy nevezzük már el a bulinkat. ekkor jött valahogy, a régi füredi emlékeinkből a Bulihajó név amit gyorsan papírra is vetettünk és kiragasztottuk az emeletesházi lakásuk ajtajára. Megjöttek a többiek is, remélem senki nem sértődik meg ha megemlítem őket.

Spártai: ő volt a házigazda. Akkoriban még 100 kg körül volt, hatalmas nagydarab gyerek vörös hajjal, szóval innen jött rá a spártai jelző.

Patya: Masszív alkoholista (amit még akkor nem tudtam:D). Ezen buli után alakult ki, a róla elnevezett kifejezésünk miszerint: Valaki Patyára issza magát.

Fagyi: Masszív alkoholista szintén, neki bevett szokása az, hogy ha túlitta magát akkor ott és ahol van elalszik. Ez nem minden esetben előnyös, viszont ennek ellenére nála gyorsan beáll a regenerációs fázis vége és képes további alkoholbevitelre.

Beni: Ő inkább a visszafogottabb alkoholizálók csoportját képviseli, pont emiatt az általános józanság miatt, sűrűn dokumentálja képekkel az adott estéket.

Szóval ez a csipet csapat állt össze, 16 éves suttyókból akik jól bebasztak a szülők távollétében, majd tovább akartak menni bulizni.
El is kezdődött az este, izzott a szén a vizipipában, töltöttük magunkba a különféle piákat, gyakorlatilag kiürítve a bárszekrényt. Ennek el is jött a végeredménye, miszerint ott volt 5 darab olyan segg részeg ember, hogy az már tényleg szégyen volt. Kimentünk inni az erkélyre, és a Patya épp jagert töltött magának. Egyszer csak az ember kitölti az üveg tartalmát egy pohárba. Kitölti a maradék jégert, kibassza az erkélyen az ablakot, majd miután realizálta magában, hogy mit is készül meginni, nagy fintorral az arcán azt is kibaszta az ablakon. Valahogy elevickélt a hálóba és onnan már csak a szemhéját nézte belülről annyira szétcsapta magát. Persze ilyenkor belőlünk kijön a gecigén körbe is álltuk gyorsan, hogy mi legyen a gyenge láncszem büntetése. A nagy tanakodás után arra jutottunk, hogy a Spártai anyukájának a sminkcuccaival varázsoljuk kicsit szebbé. Neki is álltunk a Spártaival a pingáláshoz, Beni addig leült egy ilyen kicsi lila műanyag székre ami kb. 5 éves gyerekekre lehetett tervezve és onnan fotózott. Ketten alig 10 perc alatt olyan mékápot varázsoltunk a srácra, hogy Heath Ledger is megirigyelte volna ezt a fajta joker sminket. De ez nekünk nem volt elég, így még a gatyáját is leszedtük róla és a lábára a "karmazsin álom" színű rúzzsal egy fasza kis "Szeretlek Puding" feliratot pingáltunk. El is kezdtünk valamin ökörködni aminek az lett az eredménye, hogy faszán beleültem a feliratba és onnantól az én valagamon tetszelgett ez a felirat, amit én persze kurvára nem vettem észre. Szóval aznap este én egy hatalmas "Szeretlek Puding" felirattal a picsámon buliztam onnantól. Amikor véget ért a pingálás, akkor elindultunk kifelé a szobából, de a Beni seggére rászorult a kisszék, amivel kb. 3 métert tudott megtenni majd, egy faszásan arccal tompított esést kivitelezett a konyhakövön. Ott álltunk a Spártaival 2-en, hogy most mi a faszom legyen, mert közben a Fagyi barátunk is eldobta a kanalat és elaludt a kanapén. Ja amit kifelejtettem... a joker makeup mellé szegény Patya kapott egy fél tubus Colgate-et az orrába, aminek köszönhetően, elárasztotta a Spártai ágyát a takony+fogkrém kombóval. Nos de a Fagyi közben szokásához híven bealudt, de mi a Spártaival már mentünk volna csapatni a buliba. Szóval megpróbáltunk mindenki felébreszteni, a 3 alvóból 2-t sikerült is. A Benike meg a Fagyi elindult haza, de a Patyát a kómából nem tudtuk felébreszteni. Így fogtunk és bezártuk a picsába a lakásba, lesz ami lesz alapon. A bulira már nem emlékszem, de biztos kibaszott jó volt mert másnap arra ébredtem, hogy az ágyam mellett a kupleráj tetején alszom. Mint kiderült a Patyának 1.5 órájába telt lemosni a harci festés valamikor hajnalban és mivel bezártuk a lakásba fingja nem volt, hogy mit csináljon.

Így indult útjára az első bulihajónk, ami manapság már szokássá vált köreinkben. 

Sokan lehetnek úgy vele, hogy a posztjaimra szánt időt, elfecséreltnek tartják. Én segítőkész fiatalember vagyok, így gondoltam ezen olvasókra is. A továbbra kattintva, elfelejthettek minden itt látott vagy olvasott dolgot:

Mint már előző ismeretterjesztő irományomban is említettem, ma a mikroszkóp lencséje alá az úgynevezett (an)Alfa(béta)hím mutációs csoportot vesszük, idegen nevén CsicskuszBuziusz. Ezen alfaj, vagy mutációs csoport tagjai szoros kapcsolatban vannak az előző posztban említett PartyPicsák kategóriával. Míg a PartyPicsa gén a Homo Sapiens Sapiens, nő nemű egyedein belül terjed, addig az Alfahímizmus a férfi egyedeket fertőzi. Ezen csoporton belül is a legveszélyeztetettebb korosztály a 13-20 évig terjedő fiatalok. Mivel ezen csoport tagjainak rejtőzködési képességei, már-már a kaméleonéval vetekszik, igen nehéz őket elhatárolni a deformált szexuális identitású, Homo Sapiens Sapiens egyedektől. A Darwini főemlőskép teljes csődje sajnos ez a csoport, ezen mutációval teljes mértékben megállítja az evolúciós fejlődést. De, hogy kapjunk róluk egy átfogó képet, így muszáj leírást tenni a megkülönböztető jegyekről, akár csak a párjuk, a PartyPicsák esetében. 
Jellemzőik a következők:

-Hiányos szőrzettel ellátott kültakaró. Egyedül a fejbúbon található, taréj szerű szőrzet, amely a különböző, bundájukban élősködő paraziták könnyed eltávolítására szolgál. Ezt a fajta kültakaró típust a szaknyelv csak Tetűcsúszda-ként emlegeti. 

-A bőr színtónusa, az itthoni éghajlatok miatt, alap helyzetben fehér, de az evolúciós visszafejlődés következtében, ragaszkodnak az Afrikánó bőrtípushoz, így a technika és a kémia ma eszközeit igénybe véve alakítják azt. Egyes egyedek bőrfelülete narancssárgás árnyalatú, bőrük festékanyagot enged, mellyel megjelöli közeli ismeretségi körét. 

-Kültakarója színes, mellkasi részt szabadon hagyó burkolat, mely a könnyebb légzést teszi lehetővé. A hátsó lábak fedettségét általában világos színű erős vászon takarja, az ágyékrésznél mélyen megejtett fazon, megvédi az intim testrészeket az esetleges traumáktól. 

-Mivel ők is gyűjtögető életmódban élnek, így az oldalukon kisebb méretben ők is puttonyt viselnek. Ennek a szakneve: Ribiretikül

-Karjukat ázsiai fejlesztésű időmérő eszköz ékesíti, segítvén a tájékozódást. Ezek színe változó, általában az adott kültakaró színével ellentétes színű.

-Kedvenc időtöltésük a football, amit az értelmes generációktól vettek át és fejlesztettek saját szintjükre. Színészi játékukkal vegyített sportot sok esetben közvetítik a helyi csatornák, focinak csúfolván. A sok brazil sorozatból átvett elhalálozási rítust szemléltetik alakításaikban, amiért 1-1 fő Alfa érdemes lenne egy oscar díjra.

-Testalkatuk általában izomtalan, nyurga. Ennek ellenére külső szemléletükben sokkal izmosabbnak hiszik magukat, emiatt sokszor abba a hibába esnek, hogy nekirontanak, náluknál sokkal nagyobb társaiknak. Az ütközet után fülét farkát behúzva távozik a helyszínről és a szülők segítségéért vonyít.

Párzási szokásaikról már ejtettem szót az előző posztban. Nem egy párhoz ragaszkodnak, váltogatják társaikat. A megtermékenyítő hímet is elfogyasztják az öregebbek így szimbolizálva a társadalmi kirekesztést. Vonulási szokásaik is megegyeznek a hozzájuk jegyekben legközelebb álló alfajhoz.  

Ez volt ismeretterjesztő anyagom 2. része. Következő és egyben új témánk hamarosan várható. Köszönöm a figyelmet! 

A minap egy hatalmas természetbeli jelenségre lettem figyelmes, aminek azt hiszem már más is szemtanúja volt, ámde mégis átsiklott a tekintete felette. Ez nem más mint egy általam törzskönyvezett faj, vonulási szokásai. Ez a faj nem más, mint a PartyPicsa, latin nevén Ribancuszpartiusz, ami a méltán elterjed Homo Sapiens Sapiens, az-az az értelmes, gondolkodó ember egy mutációja. 

Külső jegyei teszik mások számára láthatóvá, így segítve a megkülönböztetést a már fent említett fő fajon belül.
A mutáns egyedek jellemzői a következők:

- Általában, festett fekete és/vagy szőke szőrzet. Természetben már csak formára nyírva található meg az aktuális sörénydivatnak megfelelően. 

- Hegyes, éles karmok, melyek elsősorban a különböző intim szféráik vakargatására és tampon felhelyezésében funkcionál. Akármilyen zsákmányejtésre teljesen használhatatlan, de ennek ellenére általában különböző figyelemfelkeltő színekkel ékesítik azt.

-Testtartása általában egy adott oldalra görnyedt, mivel a gyűjtögető életmódot elősegítvén, oldalán hatalmas, ámde annál haszontalanabb puttonyt cipel, abban tartva a minimális agykapacitást követelő eszközeit.

-Mivel a mutáció az adott generáció 13-20 éves korban lévő egyedeit fertőzi, így előszeretettel használ álcázásképp arcfestéket. Külső hámrétegeit kráterek borítják, így az adott kor legmodernebb kémiai szereivel külsejét elfogadhatóvá varázsolja a nap minden szakában. Vonulás idején (amiről még szó lesz) harci festést alkalmaznak, az Alfahímek (következő posztban ejtek róluk szót) elejtésére. 

-Előfordulási helye általában, nagyobb bevásárlóközpontok, ahol előszeretettel költik el az őseik által begyűjtött javakat. Ezen összeget általában, a kültakarójukra költik, mivel a testük nagyobb részét önkéntesen csupaszítják. Továbbá még kisebb csoportokban megtalálhatóak, fodrász üzletekben, kozmetikusoknál és a karmaik karbantartására szolgáló helyeken. 

Ezen tulajdonságaik birtokában megpróbálnak elvegyülni a mindennapok emberei között, de mi inkább csak megpróbálunk együtt élni velük. Még is meg kell említenem, egy valós jelenséget amire minden hétvégén figyelmes lehet az ember. Ez nem más mint a PartyPicsák vonulása. Ezen az úton az egyedek minimális távot tesznek meg, általában tömegközlekedési eszközök segítségével. Ilyenkor, felkészülvén az esetleges párzásra, általuk legszebb és legfigyelemfelkeltőbb kültakarójukat öltik magukra. Az ideális irány megtalálása érdekében a véralkohol százalékukat, már-már a halál állapotáig fokozzák és emelve az eufóriát különböző tudatmódosító szerekkel is élhetnek. Ilyenkor az általában magányos példányok nagy csordába tömörülve vonulnak, hangos vonyítások és rikácsolások közepette. Ezen hangok elősegíthetik a normális ember számára a lokalizálást, így könnyű kitérni az útjukból. Elérvén végcéljukhoz, megkezdik a hímek hívását, ezt a külső jegyek, a hang és a különböző szagok kibocsájtásával. Általában az adott este végére sikerül magának megtalálni a megfelelő hímet, akivel el is járják a násztáncot. Ha mindkét fél meg volt elégedve a násztánccal megtörténhet köztük az aktus. Ha megtörtént az aktus már csak a sorson múlik az, hogy az egyed megtermékenyült-e. 

Amennyiben megtermékenyült, az adott egyedet a családjában élő idősebbek, a faj terjedésének határon belül tartásának érdekében megölik. 

Remélem tetszett ez a kis ismeretterjesztés, a következő részben az Alfahímeket vesszük nagyítólencse alá.
Köszönöm a figyelmet.

 

Nos mint már meséltem, elég jó kapcsolatot ápolok egykori elbocsájtó intézményemmel, így sok barátom is van onnan. A jövő héten lesz ott a szalagavató, amire hivatalos vagyok minden évben. Ha úgy vesszük még a mai napig be-be cigánykodok abba a suliba, csak, hogy nehogymá' jól érezzék magukat. Ott ismerkedtem össze az én meleg barátommal Krisztiánnal: 

Mint a képen is látható, meleg hajlamai eltitkolhatatlanok, így tovább nem is kell magyaráznom nemi identitását. Nálam is sokszor próbálkozott már, de megegyeztünk, hogy a barátságunk nem tesszük kockára, holmi kis kaland miatt. De lássuk csak milyen ember is ő.

Most elmesélem nektek azt a bulit, amit szerintem még az unokáimnak is mesélni fogok. Nem tudom, hogy elmesélve meglesz-e a "varázsa" de még is le kell, hogy írjam, azért mert ez maradandó élmény számomra. 
Én a pécsi gettóban nőttem fel Kertvárosban amit még a mai napig leginkább az otthonomnak tartok. Van nekem ott egy baráti társaságom minek a tagjai között van olyan akit már szinte pelenkás korom óta ismerek. Történt egyszer, hogy az egyik csajszi bejelentette, hogy hát neki a hétvégén elhúznak otthonról és szeretne egy házibulit csinálni. Akkoriban még 14-15 éves suttyók voltunk így kapva kaptunk az alkalmon és már készültünk a bulira mint a kurvaélet. Be lettek tárazva a piák, mindenki hangolta magát a bulira míg végül el is jött a várva-várt nap. Odaértünk mindannyian, lehettünk vagy 15-en és elkezdődött a masszív alkoholizálás. Nem tudom, hogy ti hogy vagytok vele, de általánosságban elmondhatom, hogy szerintem mindenkinek a baráti társaságában van olyan, aki ha iszik, akkor pusztítóra issza magát. Mivel sok ember volt ott és senki sem volt tiszta ezért a társaság igen sok pusztító egyént termelt ki magából. Neveket nem említenék, mert nem akarok senkit megalázni emberi méltóságában de volt ott minden mi szem-szájnak ingere. Emeletes házban voltunk a 7. emeleten és kinn az erkélyen piázgatva elkezdtünk nehézbombázósat játszani a párkányra aggatott muskátlikkal. Sajnos 5 percen belül elfogytak a muskátlik, de mivel a dobálózási ingerünk nem lankadt ezért elkezdtünk random dolgokat kibaszkodni az ablakon, csak a vicc kedvéért. Repült ott fazék, cserepes virág, tényleg minden mozdítható tárgy de úgy 10 perc önfeledt dobálózás után rájöttünk, hogy ez unalmas csinálni kéne valami mást. Elindultunk a konyha felé maradék pia után kutatva majd a fagyasztóban egy egész fagyott csirkére lettünk figyelmesek. Hát nem is kellett sok ide mire rájöttünk annak egy nagyon jó alternatív felhasználási lehetőségére. Lebasztuk a járólapra a csibét és elkezdtünk jéghokizni vele, ki ki más tárgyat használva ütő gyanánt. Jött a nagy felismerés: Ez mind szép és jó baszki, de hol a jég? Hát mi találtunk a spájzban 5 liter étolajat e mellé és faszán végigöntöttük vele az előszobát ezzel egy egész fasza jégpályát szimulálva. Ment is az ökörködés szarrá vertük az előszobát amikor egyszer csak csöngetnek. Mindegyikünkben vigyázzba állt a szar. Sok bátor hős előretessékelte a házigazda leányzót aki ajtót nyitott. Az ajtóban az alattuk lakó szomszéd állt aki körülbelül 100x jobban be volt baszva mint akármelyikünk és elkezdett velünk kiabálni, hogy basszuk meg ha már ilyen hangosak vagyunk legalább a buliba elhívhattuk volna. Nem is kellett több azonnal magunk közé fogadtuk az alsó trógert aki mondta nekünk, hogy nála még van pia menjünk le igyunk ott is. Lementünk egy emelettel lejjebb ahol a következő látvány fogadott. A hálószobában a gondolom barátnője csücsült egy szál pinában és egyértelműen kurvamód meg volt lepődve, hogy az ura negyedmagával tért vissza a lebaszásnak indult útjáról. A csávó diszkréten felajánlotta mindenkinek, hogy nyugodtan basszuk meg a nőjét, mert ő nem cigánykodik ami az övé az a miénk is. Persze senki nem élt a lehetősséggel és nem is tudott volna még ha akart is volna, de azt elérte a faszi, hogy a csaj kiakadjon és elküldje a picsába a srácot. Az ideges lett, fogta a Lada kulcsot és eltiplizett otthonról. Pár idióta vele ment pár körre, de ilyenkor nekem azért annyi eszem van, hogy kotta részeg ember mellé nem feltétlen szállok be a kocsiba. páran visszamentünk a kéglibe, addigra a függöny fel lett már gyújtva és az egyik spanunk egy szál faszban ki lett rakva a teraszra a kurva hidegbe mert 5 perccel az érkezésünk előtt összehányta magát. A kádban amiben előtte lefürdették addigra egy fellocsolt tamponokból álló, ahogy mi neveztük "bari" volt. Na de mi felértünk és éreztük, hogy valami nem fasza mi kibaszott éhesek vagyunk. Keresgéltük a kaját, majd arra jutottunk, hogy egy darab stifoldert és egy kis mirellit krumplit megsütünk vörösborban(!?) és az milyen fasza lesz. Hát nem lett. Fogtuk az egészet és beleborítottuk a WC-be ami el is dugult tőle. Ekkor jött a nagy ötlet: Úúú bazmeg ménem főzünk bablevest?!. A gyökereknek nem is kellett több mindjárt kezdték el beledobálni a sloziba a hozzávalókat annak rendje és módja szerint. Igaz a receptet kissé egzotikusra vettük, mivel a fűszerek közt az alábbiak szerepeltek: felespohár, evőeszközkészlet, egész bontatlan csomagos bazsalikom és babérlevél, bor, sör, pohár, és borosüveg. Képzeld magad elé azt a képet, amikor a klótyó tele van a felsoroltakkal és 5 idióta melengeti a kagylót öngyújtóval. Hát bazmeg abba minden volt csak bab nem, de mi kurva büszkék voltunk magunkra, hogy milyen király dolgot tettünk most. Közben egy ajtó tokostul kiszakadt a falból de mi szartunk rá. A házigazda addigra tudatosította már magában, hogy ez a buli élete tévedése volt. Eljött a pillanat, amikor elcsendesült mindenki és próbált valami fekhelyet találni. Nekem sikerült megosztanom egy helyet az aznap esti barátnőmmel, aki még nagyon nagy jóindulattal sem volt szépnek mondható. De tényleg, másnap amikor megláttam az első napfényben nem kellett sok, hogy a nyakába hányjak. De hát mindenki csaphat egyszer szarba, meg hát az alkohol a legjobb smink szóval elkönyveltem magamban egy fél strigulának a csajt. Na de mindenki fészkelődik, keresi a helyét a romok közt, de volt egy emberke aki sehogy nem találta a helyét. Nézelődött, hogy most hova a faszba feküdjön, amikor megpillantotta a hatalmas könyvespolcot ami csodával határos módon sértetlen maradt. Nézegeti, majd egyszer csak a 2. polcról kisöpörte a könyveket és felfeküdt azok helyére. Békésen szunyókált, míg nem olyan fél óra múlva a polc feladta a küzdelmet és leszakadt a picsába. A poén az, hogy a csávó ugyan olyan bégésen és nyálcsorgatva aludt tovább mint előtte. De eljött a reggel, másnaposan kelt mindenki mint a szar, majd a random emberkék kibaszkodása után elkezdtünk takarítani. A csajszi, elkezdte körülnézni a lakást és sírva ült egy sarokban, hogy most mi a fasz lesz. Összeraktunk mindent, visszaraktuk az ajtót, felhoztuk a ledobált cuccokból a menthetőket majd 2 dolog maradt hátra. A bablevesünk a klotyóban, meg valaki volt olyan mókás és egy ember méretű faszt rajzolt a hűtőre alkoholos filccel. A klotyóba csak egy bátor lány mert belenyúlni, ő is csak könyékig felhúzott gumikesztyűben. Lenyúlt az aljára és amikor kihúzta a budit eltömítő fél szál stifoldert a csészéből sírva fakadt. A hűtő is ki lett adva tisztításra. Jött is a brainstorming, hogy hát most aztán ezt a pöcsöt mi a tökkel is szedjük le róla. Majd jött az óriási ötlet, hogy az alkohol simán oldja fújjuk le parfümmel és az fasza lesz. Be is mentünk a fürdőbe felkaptunk egy tetszőleges parfümöt, majd irány a konyha. Ráfújtuk, le is jött szépen a méretes farok a hűtőről. Jön ki a csajszi és nagy örvendezve kérdezi, hogy: Jajjj de ügyik vagytoooook! Mivel szedtétek le? Elővettük a parfümöt és megmutattuk neki. A csaj olyan hisztérikus sírásba kezdett, hogy én olyat még nem láttam. Mint kiderült, sikerült levennünk a polcról egy 40 ezer forintos parfümöt és azt festéklemosónak használni. Jött a freakout ki lettünk enyhén baszva a lakásból. Lementünk az utcára majd mindenki aki részt vett a faszságokban az éjjel. Azóta is emlegetjük azt a bulit a csajszi nem kis bánatára. Ott és akkor kovácsolt ez minket valós tróger brigáddá.
Ha van következtetés vagy jótanács, amit le lehet vonni az az, hogy ha üres a kégli, még véletlenül se mondd el NEKÜNK!:D:D:D 

Megkaptam minap egyik kedves olvasómtól, hogy nagyon jó ez amit csinálok, csak elolvasna tőlem valami olyat is ami nem hemzseg a sok bazmegtől és fasztól. Mivel motiválatlan vagyok e téren és az egyetlen olyan művem ami kissé más hangulatú, még készülőben van, így megmutatom egy olyan irományom amit "rendelésre" csináltam. Kíváncsian várom a véleményeket róla:

Az úgynevezett barátság zóna

Szeretet. Nagyon egyszerű szó, mégis végtelen módon használhatjuk magát a jelentését. Szerethetjük magunkat, szerethetjük tárgyainkat, állatainkat de szerethetünk akár egy gondolatot is. Szerethetünk úgy mint barát és szerethetünk szerelemből is. Ha ellenkező neműek közt jön létre a szeretet, akkor a barátság és a szerelem közti határvonal nagyon könnyen elvékonyodhat és bizony átfordulhat más irányba is a kapcsolat.

Ez a fogalom, ami a címben is benne van, az úgynevezett barátság zóna, mostanság igen sokat firtatott téma. Minden korcsoport problémája lehet ez, de leginkább a fiatalok körében vált ismertté a kifejezés maga és persze az érzés. Legyen szó lányról vagy fiúról, mindenképpen fájó rádöbbenni arra, hogy csapdába estünk ebben a kietlen pusztában. A legelszomorítóbb az egészben az, hogy ha ebben a helyzetben találjuk magunkat, általában mi tehetünk róla.

De, hogy tiszta legyen miről is beszélek megpróbálom szemléltetni egy példával: Van egy fiú és egy lány. A fiúnak nagyon tetszik a lány, de a lány számára sem közömbös a fiú. A srác kicsit félénkebb a kelleténél, így vár a megfelelő pillanatra, hogy léphessen és szíve hölgyének tudtára adhassa érzéseit. Vár és vár közben persze ápolja a jó kapcsolatot a lánnyal, mindent meg tudnak beszélni, a lány megosztja vele a titkait, bizalmasává, barátjává teszi őt. Sajnos ez a lányoknál azzal jár, hogy egy érzelmileg teljesen közömbös emberré alakítja át szerencsétlen fiút. Pedig ő csak nem akart tapintatlan lenni, letámadni vagy ráerőszakolnia magát a lányra. Sok éven át kell hallgatnia a lány kapcsolati problémáit, panaszait és pártatlanul, higgadtan, segítőkészen kell hozzáállnia mivel tiszteli a barátságukat, hogy a lány bánatából nem próbál meg előnyt kovácsolni. Szerintem ez az érzés maga leírhatatlan csak az tudja ezt aki maga is átélte. Úgy vigasztalni valakit akit szeretünk, hogy tudjuk, hogy mi soha nem tennénk ezt vele. Újra és újra talpra állítani úgy, hogy legszívesebben arcon csapnánk és a szemébe mondanánk, hogy: Ébredj már fel itt vagyok! Ebből a zónából kikerülni nagyon nehéz, de nem lehetetlen. Megelőzni igaz, könnyebb lenne, de ha már megtörtént a baj kiutat kell keresni belőle. Első sorban a saját határunkat kell átlépnünk a cél érdekében. Fel kell fedni valós érzéseinket, oda kell állni teljes mellszélességgel, leküzdve az elutasítástól való félelmünket. „Aki nem mer az nem is nyer” tartja a mondás és ebben az esetben nagyon is igaz. Mert lássuk be ennél már rosszabb nem lehet. A legrosszabb az, hogy kosarat kapunk de legalább pontot tehetünk az érzéseinkre és nem gyötör a remény kínja.  
            Összességében elmondható, hogy a barátzóna egy vesztőhely, amiben nagyon könnyű elmerülni és minél több időt töltünk el ott annál nehezebb kijutni onnan.

Nos, el kell mondanom magamról azt, hogy igen csak érzékeny kapcsolatom van a munkával. Nem igazán kedveljük egymást, de mára azért már tudatosult bennem, hogy nem csünghetek a szüleim nyakán nyugdíjas koromig, úgyhogy a következő lehetőségem igenis komolyan fogom venni. Na de nyáron sikerült találnom egy "fasza" munkát. Volt itt Pécsett egy szájbakúrt nagy építkezés amin sikerült beintézni egy ilyen lóti-futi melót. Egész nap a tróger gány fos építőanyagot kellett cipelnem olyan körülmények között, ha láttátok volna sírva fakadtok. Volt nekem 2 melóstársam a Jenci meg a Jaffa. Jenci egy 8(!) gyerekes családapa elég minimális agykapacitással, Jaffa pedig addikt szerencsejátékos volt így amit keresett zsét mind elbaszta online pókeren. Hihetetlen nagy figurák voltak mind a ketten és persze a munkát is kb. annyira szerették mint én. Tíz órás volt a munkaidő és persze mi kurvára nem szerettünk dolgozni így el is kerültük ahol lehet. Volt aki egy toi-toiban is elaludt de én inkább célba vettem a kőzetgyapot szigetelést, gondolván, hogy az fasza jó lesz nekem. Egy ilyen geci nagy kupacba voltak összehordva de tényleg vagy 4 méter magasra. Na én ott csináltam magamnak belül egy kis kuckót és oda jártam be nap mint nap aludni. Ezzel nem is volt baj, csak eljött az a nap amitől mindenki parázott. Dolgozni kellett! Történt ugyanis, hogy a nagy fejesek megelégelték, hogy nem halad az építkezés és rendeztek egy nyíltnapot. Na ez akkor hisztériát indított el mint a picsa. Nagy kapkodás, hogy húbazmeg vasárnapra itt most mindennek pöccre kész kell, hogy legyen. Úgy képzeljétek el, hogy nem csak mi voltunk ilyenek, hanem minden melós az építkezésen. Voltak ott villanyszerelők, kőművesek és gipszkartonosok. Az utóbbiak mellett dolgoztunk mi közvetlen. Csak leírásképp, hogy mi is folyhatott ott bemutatok egy-egy gyöngyszemet a melósok közül. Ott volt Jani bá' a villanyszerelő. Onnan lehetett tudni, hogy az öreg merre jár, hogy húzta maga után a kondenszcsíkot kis felesüvegekkel. Onnan lehetett tudni, hogy valahol megpihent, hogy hagyott egy szemétkupacot ami legalább 5 feles kevertes ügevet takart. Egy nap megyek vissza az ebédből, a már nem józan Jani bá, két emelet között lóg egy alacsonyfeszültségű elektromos kábelen, mert megborult részegen a ketteslétrával. Másnap reggel bemegyek a közértbe, Jani bá előttem áll és a következő párbeszédnek lettem fültanúja:

Jani bá': Egy arany malbit legyen kedves kézcsókolom!
Eladócsajszi: Rövidet?
Jani bá': Hát akkor legyen még egy kis kevert is aranyom.

Nem kell mondani, hogy annyira röhögtem h majd össze hugyoztam magam már úgy korán reggel.

Na de nem Jani bá' volt az egyetlen érdekes figura. Ott volt még két kartonos srác akik reggel 6tól a műszak végéig kotta csutka részegek voltak. Volt nekünk egy nagyon laza napunk minden héten, ez pedig a péntek volt. Ilyenkor már délben elment a főnök a 'csába így gyakorlatilag nem dolgoztunk ugyan úgy csak nem próbáltuk leplezni. Na egyik ilyen pénteki napon az okos és intelligens Góró (köze nem volt alkailag a Mortal Kombatos Goro-hoz) miután meglátta a klímások hulladékát, hogy ő be fog öltözni robotnak. A klímások otthagytak ilyen rétegelt lemezből kivágott csődarabokat, de valami 100 fajtát amit az okos gyerek elkezdett magára aggatni. Felöltözött a hülyéje Vasembernek bohóckodott egy 10 percet majd le akarta venni. Na itt jött a gebasz. Az idiótára rászorult a sok szar és az istennek sem akart lejönni. Feszegettük, hoztunk gépzsírt, szórtunk be sódert hátha az felszívja az izzadságot de semmi. Ekkor jött a Petya aki már a 15. soproniján volt túl dél óta, hogy ne baszakodjunk má' ő bazmeg levágja kisflex-szel nem kell szarni. Én se voltam már józan, de amikor leesett, hogy ez a két idióta mi a faszt is akar csinálni nem hagyhattam. Majd végre 1.5 óra tanakodás után rájöttünk, hogy ott a lemezvágó olló a raktárban majd azzal levágjuk. Elindulunk a szertár felé nagy kussban, hátha nem veszi észre senki, hogy a Góró vasembernek van öltözve majd odaérve a következő látvány tárult a szemünk elé. Joci a festő, fejjel lefelé fekszik a glemofil pasztás zsákokon, a haja belelóg a már kikevert anyagba és már kezd beleszáradni. Benn a cigány Feri lopja a hilti kartoncsavart a raktárból de úgy bazmeg, hogy már egy zsák tele volt. Zsolti, aki a kisfőnök meg feszegeti ki az aléltan fekvő Joci kezéből a kisüstit. Akkor jöttem rá arra, hogy ha rajtunk múlik ez az építkezés itt a büdös életben nem lesz kész semmi. De kész lett. Meg is lehet nézni, így aki esetleg a Zsolnay negyedben jár-kel, annak tudatában tegye azt, hogy ezek az emberek tákolták össze!

Nem tudom, hogy mennyien olvastok (bár a visszajelzésekből ítélve azért egy páran vagytok:)) Szóval ne aggódjon senki, írni fogok, csak ugye a hétvége az hétvége:) Az az enyém lazítok és gyűjtöm a további fasza dolgokat, amit majd jól átcsámcsoghatok! Na béke veletek!

Az én történetem az iskolarendszerrel egy pornófilmbe illő történet. Ennek oka nem más, mint az egymáshoz való hozzá állásunk. Kölcsönösen baszogattuk és szopattuk egymást, aminek köszönhetően siklottak el az én tanulmányaim. A lavina akkor indult meg amikor én bekerültem, egy elitnek csúfolt ámde annál trébb hat osztályos gimnáziumba. Tré alatt nem a képzés minőségét értem (bár így visszagondolva ott is voltak problémák pár téren) hanem az ottani tanárok többségének felfogását. Az iskola igen konzervatív nézeteket vall, épp csak egy hajszálra áll az iskolai egyenruhától. Ennek a szemétdombnak a tetején csücsült és uralkodott az úgy nevezett kiskakas aki mással nem törődött mint azzal, hogy kifelé az iskola mit mutat. Ezt más sem prezentálhatja jobban, mint az, hogy én egyszer azért kaptam megrovást mert kilocsoltam vizet az ablakon (!!!!) míg e mellett a fél iskola valamilyen drog befolyásoltság alatt állt a nap 24 órájában. Rájuk egyáltalán nem haragszom, sőt meg is értem őket mivel elég necces volt eltűrni az ott uralkodó hangulatokat. Hála istennek sikerült egy normális osztályfőnököt kifogni, aki a szarkazmusával és parasztságával nálam kiérdemelte a Tróger címet. Gúnynéven csak Kula bának hívtuk.A mai napig kisebb mentoromnak tartom, mert még egy akkora figurát nem láttam életem során. Sajnálatos módon 2 év után meg kellett válnunk egymástól, mivel utána elkezdődött a bukási időszakom amit a mai napig faszán tartok. Nem hiszem, hogy ez amiatt lenne mert teljesen segg hülye lennék, inkább csak a mindenbe való maximális beleszarásom a ludas. 

Na és itt jutunk el ahhoz a ponthoz, ami nagy mértékben megpecsételte az én további sorsomat. Lekerültem ugye egy osztállyal lejjebb ahol egy idióta lett az osztályfőnököm. Aki kinézetét azzal az egy mondattal le tudnám írni, amit akkor tettem fel magamban amikor először megláttam: -Bazeg, ha ez itt van délben, akkor ki harangozik a Notre Dame-ban?!?! Ez szerintem mindent elárul róla. Olyan púpos volt bazmeg, hogy a háta közepén hósapka volt. E mellé társult egy olyan arcberendezés ami inkább hasonlított egy pelikánra mintsem akármelyik emberszabású családra. Persze mindezek mellett egy méretes idióta volt, de hát nem az ő hibája, bölcsész volt a lelkem. Szóval ebbe az osztályba csöppenvén valahogy játszanom kellett a túlélésért, így ismerkedtem össze az én Ádám cimborámmal. Első ránézésre, fogalma nem volt arról az embernek, hogy a szemüveges, vékony, művész testalkat egy igazi barlangi trollt takar legbelül. A csávó tényleg minden faszságban benne volt, nem volt olyan szünet amikor ne hallottuk volna a nevünket a hangosban. Tudtuk jól, hogy ki fognak készíteni minket, de pont leszartuk mind a ketten. Mígnem eljött az a nap, ami mind a kettőnk sorsát megpecsételte. Keringett egy történet a kedves biosz tanárunkról (név szerint Csöcsi Mami), hogy hát elég perverz szexuális habitusai vannak, ennek eredményeképp a vén szatyor megszoptatta a saját férjét.Én nem tudhatom, hogy ez mennyire igaz, de e mellett kurva vicces. Szóval amikor ez a fülünkbe jutott, persze, hogy úton útfélen ezen csámcsogtunk és akárhányszor megláttuk a vénlányt köldökig dekoltált felsőben, a hányinger kerülgetett bennünket, mert önkéntelenül is elképzeltük az ominózus eseményt. Ádám barátommal volt nekünk egy fasza szokásunk amit minden órán műveltünk. A büfében lehetett kapni ilyen kis lófasz puffasztott kukoricából készült snacket, aminek valami ocsmány íze volt, de amikor etted az olyan volt mintha turmixgépbe raktál volna 13 százasszöget. Más szóval csak geci hangosan lehetett rágni azt a szart ami számunkra kurva mókás volt. Rendszerint minden órán le is basztak érte, általában szét is ültettek minket, amit azzal bosszultunk meg, hogy a terem két végéből torpedóztunk egymással. Valljuk be ez kurva vicces, amikor segg csönd van a teremben, egyszer csak egy idióta megtöri a csendet egy párbeszéd. 

- E7!
- Mi bazmeg??
- E7!!!!!
- Faszom nem hallom, F micsoda??
- EEEE, basszus tanárnő kussolna, nem hallja a Tróger amit mondok.

A tancinéni felnézet, arcára kiült a rémület, majd a rémület teljes végjátékaként simán megengedte, hogy fennhangon torpedózzunk. Na de ez csak egy leírás volt, arról, hogy mi mi módon is viselkedtünk ott. Na de eljött a hírhedt biosz óra napja. Hozzá kell tennem, hogy ezt a piszkos titkot mindenki tudta róla az iskolában, csak mindenki a békesség kedvéért kussolt róla. Szóval ülünk órán mint a jógyerek kajálunk is ahogy szoktunk, erre nem beszól nekünk a nyannyer, hogy ugyan hagyjuk mán abba. Hát nekünk nem is kellett több rögtön elkezdtünk szívni a vérét, ami addig fajult, hogy Ádám egy elborult pillanatában feltette azt a bizonyos kérdést amire az iskola összes tanulója akarta tudni a valós választ.

-Tanárnő? Igaz az, hogy ön megcucliztatta a férjét?!

Hát bazmeg, nem tudom, hogy láttátok-e a Gyűrűk Urát de hirtelen olyan sötétség lett a teremben mint amikor Sauron szeme beléd néz. Megfagyott a levegő, majd egyszer csak a tancinéni hatalmas freakoutban tört ki majd elvonult a szertárba és csak szegény Samu csontjainak ropogását hallottuk amit valószínűleg szarrátört mérgében. (Samu az iskolai mű csontváz volt, akinek különféle partícióit előszeretettel használtuk fel faszságokhoz:D) 

Hát gondolom nem kell mondanom, hogy mint mindig ez után is hallottuk a nevünket a hangosban. Ez a története annak, hogy nem végeztem el ott a gimnáziumot. 

Pár hónappal ezelőtt, átestem egy költözködésen. Ennek nem más oka volt, minthogy sikerült akkora adósságot felhalmoznom, hogy alig tudtam kinyögni még a kiköltözésre is. Nem vicces, sőt egyáltalán nem. Valamennyit tanultam az esetből, de az az igazság, hogy a pénzzel soha nem tudtam bánni. Nem arra gondolok, hogy elmegyek aztán elkaszinózom a picsába, hanem csak simán folyik ki a kezemből. Valahogy nincs még meg a fejemben a felnőttekre jellemző normális értékrend, s annak ellenére, hogy ennek tudatában vagyok mindíííííg minden körülmények között beleesem ebbe a hibába. Na de a sztori hangsúlya nem is ezen van mindössze csak gondoltam leírok egy tulajdonságot magamról. Persze mára nagyjából talpra álltam nem kis rokoni segítséggel. 
Szóval én egy rohadt halogatós embör vagyok (megint egy kis info) és mint mindent persze ezt is az uccsó pillanatra hagytam. Egy éve csináltattam egy tetoválást ami pont ez ellen ösztönözne, de valahogy még nem jött össze neki. Szóval ár érték arányban eddig alul maradt szegénykém. Mindegy legalább fasza gyereknek nézek ki vele. Szóval megint a végére hagytam az egészet ami persze magában idióta dolog de pár okból igen is érthető. Az egyik ok az, hogy kurva rendetlen vagyok. De tényleg ha egy normális ember azt mondja a szobájára, hogy jajj kupi van ne nézz be, az még csak 0.00002%-ban sem közelítette meg azt a hangulatot ami a lakást uralta. De tényleg Hiroshima az atom után is picsafüst volt ahhoz képest. Szóval ennek a gánynak az eltakarítása igen komoly feladat volt és szerintem a Tisztiorvosi szolgálat és a Járványügy is igen nagy felfedezéseket tett volna a kégliben. A poén, hogy én 1 hónappal a kiköltözés előtt tudtam már a terveimről így napi pár perc melóval meg lehetett volna oldani. De hát mint tudjuk én Tróger vagyok így ez túl egyszerű lett volna. Pakolásztunk a barátnőmmel, nagyjából készen is lettünk, de az utolsó este eljövetelével nálam már elszakadt a cérna. Ott volt az üres lakás, benne a földön fellelhető összes baktériummal és atkával és egy éjszakám volt a maradék pár szarság összeszedésére és a kitakarításra. Neki is ugrottam a melónak, ment rendesen mindössze 2 darab 150L-es szemeteszsáknyi szarságot sikerült még összeszednem, amit a menthető kategóriába soroltam. Na ezzel 2 probléma volt.

1. Nem volt mivel elvigyem és nem hagyhattam ott.
2. Ahol a cuccaim el voltak raktárolva, az az öreganyám pincéje volt ami a város másik felében volt megtalálható.

Busz már persze sehol volt vagy hajnali 2 óra, mondom a faszomat én elindulok gyalog. El is trappoltam enyhe 1 óra oda-vissza. Hazaértem elszívtam egy blázt, de már a faszom kivolt úgy az egész nappal meg úgy a helyzettel is. Lehúztam a maradék tabisborom, elpöriztem a cigit mondom lecc duit nyomjuk már csak 1 kör. El is indulok, direkt a legsötétebb sikátorokban, mondom nem kell az, hogy a sok még este ténfergő faszkalap rajtam vihogjon. A sztori csak úgy érthető ha leírom, hogy hogy néztem/nézek ki. Aznap este sikerült felvennem egy fekete mackóalsót, egy pufi pulcsit, meg egy bőrjakót. Namármost a pufi pulcsi az amúgysem túl etióp kinézetemet körülbelül egy ogre méretté varázsolta ehhez társítva a tarkopasz fejemet. Valljuk be ez semmiképp nem bizalomgerjesztő látvány. Na caplatok ott az éjszakában vállamon a 150 littyós fekete hullazsákkal ami persze tele van kacatokkal. Csattogok békésen, erre látom, hogy elmegy mellettem egy civilnek tűnő autó, amiben 2 rohamosztagosnak öltözött fószer ül és erőteljesen engem hesszel. De kajakra mondom teljes harci felszerelésben kevlárban bazmeg ott nyomorogtak egy szuzukiban. Ha kipihent lettem volna egyből feltűnt volna de így már kissé részegen és kurva fásultan azt hittem, hogy csak kamillázok. Hát nem kamilláztam. A sünök... nem is sünök bazeg hangyászok, leállnak mellettem. Kiszáll a két jampi majd nagy meglepetésemre igen illedelmesen leszólítanak:

-Jó estét!
-Jó estét - köszönök vissza.
-Merrefelé, ha szabad kérdeznem.
-Épp költözködöm tudja ezek a maradék cuccaim
-Költözködik? Ilyenkor? Mi van a zsákban??

A válaszomat a mai napig nem értem, mivel se vicces kedvemben nem voltam, sem meghalni nem akartam, de isten lássa lelkem a következő szó hagyta el a számat:
-Hulla. 

Nem is kellett több a két brúszvilisz a szempillantás töredéke alatt előrántotta a stukkerét és mire feleszméltem azt vettem észre, hogy 2 fekete pityu figyel 1 centire az arcomtól. Én mindig is azt hittem, ha ez egyszer előfordul velem, úgy össze fogom magam szarni, hogy még az unokáim háta is nyakig fostos lesz. De nem így lett. Elkezdtem vigyorogni majd megnyugtattam őket (inkább csak próbáltam), hogy nincs benne semmi gázos, csak egy rakás kacat. Hát kurvára nem győztem meg őket. Még mindig rajtam a 2 pityu és ordítják, hogy azonnal nyissam ki. Már nem mertem mondani semmit, láttam, hogy bassza az ideg mind a kettőt így nekiugrottam kibontani a kurva zsákot. De mivel nagyon nem akartam kiszórni annak a tartalmát, valami atombiztos tengerészcsomót sikerült rittyentenem rá. Baszakszom a csomóval már vagy 5 perce majd megszólal a hekus aki még pár perccel ezelőtt a véremet akarta volna látni a flaszteren: -Adjak egy kést?
Itt bennem egy világ dőlt össze. Eddig csak szóbeszédnek tartottam a rendőri hülyeséget, de ez ott akkor bebizonyította számomra, hogy ez nem csak legenda. Ránéztem és szerintem a szememben teljes mértékben látszott a maximális lenézés. Hangnemet váltott és elkezdett sürgetni. Kipakoltam neki mind a 150 liternyi szart majd megállapították, hogy cellux-szal és alsógatyákkal nem fogok kicsinálni senkit (látszik nem láttak egy Mekgájver részt sem), majd utamra engedtek. Én elkönyveltem mind a kettőt címeres parasztnak mivel 30 percnyi egrecíroztatás után baszták felajánlani azt, hogy esetleg elvisznek az úticélomhoz. Még volt vissza 5 kilóméter, azt a távot hasfájásig tartó röhögésben tettem meg, mikor átgondoltam, hogy valójában mi is történt. 

Ezek után egy percig nem csodálkoztam, hogy nem akartak elvinni.  

Ma egész nap kómáltam, mert este nem ment az alvás, így mára a kreativitás is elhagyta a testem. Már régen aludnom kéne most is, de be vagyok parázva mint a prosti akinek nem jött meg. A mük-ös látogatásom eredményeképp holnap lesz egy "állásinterjúm". Azért rakom idézőjelbe mert nem tudom, hogy egy olyan munkára amit egy csimpánz is meg tud csinálni - végzettségek híján én meg csak ilyet kapok- hogy egy egyáltalán az interjú? Mert azt megértem, ha diplomás munkakörről van szó, hogy behívják a parasztot beszélgetnek vele egy keveset közéleti dolgokról, kitapasztalva így, hogy nem szefós-e, utána meg rámennek a szakmai dolgokra, hogy megnézzék, hogy egyáltalán járt-e egyetemre nem csak vette a pappert a nyóckerben. A munkakör amibe keresnek embereket az ilyen pályakarbantartás és szertárazás meg hasonló melók egy teniszpályán. Most kérdem én, ezekre, hogy a faszomba interjúztatnak?! Persze lemegy a bájcsevej, megtudta, hogy nem vagyok kretén. Ésaztán? Kezembe ad egy teniszütőt és ha meg tudom különböztetni a labdától akkor fel vagyok véve? Vagy így lesz ilyen fizikális felmérés? Hogy tudomisén, ha nem megy 15 fonák meg 15 tenyeres hibátlanul akkor mehetek a picsába? Szóval halvány lila fogalmam sincs, hogy mi a faszomat interjúztatnak ezen. De mindegy is nem én szabom a feltételeket. Ma megpróbálom kipihenni magam és a jobbik Tróger formámat hozni a meghallgatáson. Kérlek gondoljatok rám, mert most vettem okostelit kurvadrágán és kell a zsé a törlesztésre!

Van én nekem egy teljesen heteroszexuális kapcsolatom egy nő nemű lénnyel. Ő az én kis barátnőm, a mindenem, a szerelmem meg még sok minden buzis faszságot mondhatnék rá, de egy a lényeg, hogy kapcsolatban vagyok. Mint minden normális ember, mi is fenn vagyunk a Facebooknak nevezett pöcegödrön. Sok időt töltünk együtt és néha nézegetve egymás üzenőfalát, nagyokat szoktunk röhögni azon, amikor a hősszerelmes párok kirakosgatnak egymásnak nyálasabbnál-nyálasabb szarságokat. Röhögcséltünk figuráztuk őket, majd a következő párbeszéd alakult ki köztünk:

Én: Szeretnéd ha én is írnék neked ilyen buzis dolgokat?
Ő: Persze Kicsim, sőt már kérni is akartam!!

Persze a válasza televolt iróniával, de én nem voltam rest egy percig sem, elkezdtem gondolkodni, egy hozzá méltó szerelmes költeményen. Arra jutottam, ha már úgy is ironizált, vehetem Trógeresre a versem tartalmát, így született a következő remekmű:

Két szép szemed gyönyörű, akár egy csillag,
Szeretném én mostan szétnyitni a lábad. 

Be szeretnék jutni közé de izibe!
Ha nem engeded  hát beteszem a Gizibe!

Ne légy olyan morcos, kinek ily szép a szeme!
Alig vagy csak szőrösebb mint egy jól megtermett teve.  

Csak mókázok Drágám, hisz tudod szeretlek,
Álmomban mégis más nőket fektetek le.

Jajj ne kiabálj, ez fülemnek sértő,
A faszomat beléd, te értetlen nő!

Ha nem kussolsz gyorsan, kiverem a fogad
Utána meg olyat kapsz, hogy arcod is feldagad.

Bocsáss meg kérlek, Életem Szerelme!
Mondd mit, óhajt tőlem őkelme?

Hozzam le a csillagokat? azt nem tehetem,
Cserébe inkább a faszomat kiverem.

Tudom, hogy te is szeretsz te Drága, 
Asszem be is fejeztem mára.

Előadtam neki. Két és fél perc néma hatásszünet. Majd éktelen visítással egybekötött röhögés. Az a lány aki így képes reagálni egy ilyenre, az egy főnyeremény! Ilyen a szerelem:) 

Ez a történet sok-sok évvel ezelőtt volt már úgyhogy néhány részlet elég homályos, de arra még van bizonyíték, hogy én biza egy kibaszottul de nagyon kapafogú kisgyerek voltam. Nem viccelek úgy néztem ki mint a Tapsihapsi. Elöl a két nagy lapát metszőfogam, mögötte meg a sok normális és persze, hogy ne csak ennyi handycap-em legyen, a sors megáldott egy szép pár elálló füllel. A füleim nem zavartak, a mai napig elállnak, de hát most mifaszt csináljak ez jutott. Önértékelési problémáim soha nem voltak, ezt a szűk körömben lévők sokszor tapasztalhatják is nagyképűségem formátumában. Akkoriban a fogaim sem zavartak, de ha még ma is meglennének, szerintem vetélkedhetnék valamelyik díszcsődörrel egy lóversenyen. De hát a sors kegyes volt velem és megadatott, hogy megszabadulhassak a kapa fogaimtól. Ez egy 2 lépéses műtét volt és saját tudtomon kívül hajtottam végre magamon. Az első és a második beavatkozások között 1 év telhetett el de a 2 év várakozás végeredménye hozta ezt a szép szál legényt aki ma vagyok. Szóval régebben amikor még taknyos voltam, akkor jött vissza a divatba a roller. De nem ám ez a régi biztonságos nagy kerekű rendes roller, hanem a hulladékalumíniumból gyártott 5 cenyás kerekeken futó életveszélyes szar. Persze én is mint minden gyerek szépen kihisztiztem magamnak és mint menő gengszer róttam vele Kertváros járdáit. Aki nem tudná, akkoriban előszeretettel használták útburkolat gyanánt ezeket a 25x25-ös betonlapokat amik között spórolási célból volt legalább 5 centi fúga. Az hagyján, hogy ronda de ha akár biciklivel is mentél rá, a szart is kirázta belőled. Na de én nem biciklivel mentem rá hanem a menő kis rolleremmel amit valami távolkeleti országban kis sárga nindzsák dobtak össze mindenfajta szakértelem nélkül. Rollereztem békésen ezen csodálatos útviszonyok ellenére míg nem a fostos járművem apró kicsi kereke sikeresen beszorult a 2 betonlap közé, ezzel azt eredményezve, hogy én nyomtam egy duplaszaltós leszúrt rittbergert és ezt megfejeltem egy 10 pontos arcra érkezéssel. Ekkor sikerült a házi műtét első felét végrehajtanom, vagyis szó szerint otthagytam az egyik fogam a helyszínen. De kajak a fél fogam letört, ezzel normális méretűvé varázsolván azt. Eltelt egy év és a következő nyáron elutaztam az akkori egyesületemmel úszótáborba. Viccesek voltak ezek az edzőtáborok. Régi szocialista kemping auschwitz-i hangulattal, a kis bungalókban pedig gyerekek milliószám. Ilyenkor persze a szülők otthon ellátnak mindennel. Pénz, tarcsikaja, jótanácsok naptej faszomtudja. Na Trógerke már akkor is nagyon értett a pénzügyekhez, szóval az 1 hétre szánt zsebpénzét sikerült záros határidőn belül elbasznia. Akkoriban ilyen, hogy utalás vagy egyéb lehetőségek még nem voltak, szóval jobb híján a család beült a Trabantba és lebumlizott Trógerkéhez, hogy az ne dögöljön éhen. Ment is a tábor ahogy, annak kell. Aljaskodtunk, szopattuk egymást ment a trollkodás, másnap meg minden reggel edzés. Történt egy reggeli edzésen, hogy Trógerke kurvára elfelejtette magával vinni az úszószemüvegét és mivel lusta geci is volt és mert a hajcsár ruszki edző nem is engedte volna, kénytelen volt végignyomni az edzést anélkül. Ment is nem volt semmi baj, amíg nem jött a szokásos idióta ökörködés. Baszakodtunk kergettük egymást a spanokkal, egész addig amíg Trógerke úgy nem gondolta, hogy ő most kibaszik mindenkivel és lemegy a medence aljára. Elmondok most valamit amit nem biztos, hogy tudtok. Ha nincs rajtad szemüveg, tehát lófaszt sem látsz, elég nehéz belőni azt, hogy hol is lehet a medence alja. Elindultam lefelé, arcomon széles mosoly, hogy én most mennyire kibasztam velük( ez egy gyökér mi?! ) és a nagy vigyorgásom közepette azt vettem észre, hogy viszonylag hamar elértem a medence fenekét, amit egy hatalmas koppanással zártam. Mivel vigyorogtam mint a tejbetök, gyakorlatilag egy darabot kiharaptam a csempéből ezzel a másik, még ép, ámde annál kapább fogamat normális méretűre törve. Ment is a sírás rívás, hogy jajjistenem most, hogy nézek ki. A legnagyobb poén, hogy az edzés onnantól azzal telt, hogy mindenki az én fogamat kereste. 

Egészen 2 évvel ezelőttig azt hittem, hogy erre csak én emlékszem, mígnem elmentem egy szilveszteri buliba, ahol számomra nagyon régen látott úszótársak voltak. Nem voltam benne biztos, hogy emlékeznek rám ezért illedelmesen odamentem egykori edzőmhöz és bemutatkoztam. A reakció a következő volt:

-Csáó, Telepi Tróger vagyok!
-Telepi... Tróger....? Jajj bazmeg te hagytad el a fogadat az edzőtáborban!!!

Azóta is rajtam ragadt ez a sztori és így emlékeznek rám. Úgy gondolom ez még vállalható. 
Szóval ez az én megszépülésem története, amit nagyobb költségek és orvosi beavatkozások nélkül sikerült saját magamon kiviteleznem. Remélem jól szórakoztatok rajta, ha igen elmondanám, hogy ez kurvára nem vicces! 

Ma megtörtént velem az ami talán számotokra elképzelhetetlen lehet. Ma engem a Telepi Trógert vérig sértettek!. Ez nem poén, teljesen komolyan mondom, olyan szinten leesett az állam az emberi szemétség eme formáján, hogy csak pislogtam mint hal a fazékban. Ott kezdődik a történet, hogy van nékem egy kedves barátném(megint csak barátként barátnő) aki hamarosan betölti a 18. életévét. Mi úgy barátkoztunk össze, hogy régi nagyon jó barátnők voltak az én régi csajommal. 2 évig jártam a csajszival, nagy vót a szerelem szokták mondani de vége lett körül 1 évvel ezelőtt. Nos de visszatérve, mivel most lesz a kis barátosném szülinapja, a hugicája próbál neki szervezni teljes nagy titkolózásban egy bulit. Na és itt jön a csavar. Erre a bulira az exem és én is meg vagyok hívva. Nekem ezzel semmi problémám, neki is van azóta másik fele meg nekem is. Ma estig abban a tudatban voltam, hogy mi azóta is jó kapcsolatot ápolunk ezzel a hölgyeménnyel de fel lettem világosítva arról, hogy ő még csak a kibaszott háta közepére sem kíván. Ez több okból is érdekes. Elég jól értek a számítógépes szarságokhoz és mivel ők is rendelkeznek géppel így a mai napig, így egy év távlatából is ki szoktam őket segíteni az ismereteimmel. Soha nem volt probléma, néha még el is beszélgettünk féjszbukon, meg amikor ott voltam náluk a gépet szerelni sem volt különösebb probléma. Ám ma a fülembe jutott, hogy a kiskirálynő kiverte a balhét, hogy én miért is megyek el, meg, hogy a fasza tele van ezzel. Kissé szíven ütött a dolog mivel nem gondoltam volna azt, hogy ilyen mélyen lenne a mi "kapcsolatunk". Fel is kaptam a kibaszott vizet mert egyáltalán nem éreztem ezt jogosnak, hogy ily módon ki legyek utálva. Írtam az eseményre létrehozott csoportba egy kis szösszenetet, amiben elég részletesen taglalom ennek a tettnek gerinctelen mivoltát és elmondtam, hogy ne aggódjon nem fogom rontani a levegőt a jelenlétemmel. Egyből jöttek is az üzenetek az engem pártolóktól, hogy ne csináljam már ezt, ne vegyem magamra, meg különben is szarjak rájuk nem érdemel ennyit az egész. A sok fűzés és kérlelés közepette kiderült, hogy tulajdonképpen nem is velem van a probléma, csak hát a nőszemély kedves pasijának kellemetlen az én jelenlétem. Egy oldalról meg tudom érteni mivel, amikor szakítottunk ez a kis patkány mint döglégy a húsra egyből rá is reppent a csajszira és mivel nekem akkor még voltak érzéseim ez eléggé elborította az agyamat. Gondolom a kis halacskában a mai napig ez a kép él, csak annyit felejt el, hogy eltelt immáron 1 év és én porszemnyit nem köpök arra, hogy éppen ő kit kurogat. Mellesleg így belegondolva arra jutottam, hogy szerintem én 2 évig kotta részeg lehettem, mert ezt a csajt elviselni csak erős delíriumban lehetséges. Nem tudom, hogy azóta változott-e, de ebből a műsorból ítélve szerintem a viselkedési ranglistán lejjebb csúszott legalább 15 helyet. Na de visszatérve, a kiscsávó a mai napig tart tőlem. Nem tudom, szerintem sosem adtam rá neki okot, mert nem vagyok állat, ha problémám van nem fizikálisan fogom elintézni. Hozzá kell tennem, hogy emellett legalább van egy 25 kilónyi előnyöm is és nekem az már a kislány kategóriába tartozik. Nőt megütni meg számomra eléggé elítélendő dolog. A nagy negatívuma annak, hogy ez napvilágot látott, az az, hogy a történtek tudatában eléggé magasan van a vérnyomásom így elég nehéz lenne megállni azt, hogy legalább ne szívassam halálba a gyereket. Nagy gecinek születtem hála a jó égnek, így ha nagyon akarnám, tíz perc alatt el tudnám érni, hogy meg próbáljon megütni, ami már zöld út ahhoz, hogy a seggébe dughassam a 2 kezét. De hát jó ember vagyok és a fent említett okból meg persze, hogy ne csesszem el a méltán a szeretett szülinapos buliját ezért nem fogok elmenni. Ismerem magam, nem menne a higgadt viselkedés. Sajnálom mert szerettem azt a társaságot, szeretem a mai napig, csak kiestem a pixisből a szakítás miatt. Még egy oka van annak, hogy nem fogok elmenni. Az pedig nem más mint a nyilvános megaláztatás. Mint kiderült ezt a hisztit rajtam kívül szinte a meghívottak minden tagja tudta és el is ítélték érte. Ha most kiderül az, már pedig ki fog, hogy én most emiatt a szarság miatt nem mentem el, elég rendesen ki lesz nézve onnan mind a 2 idióta. Úgy érzem ez számomra elégtétel lenne, remélem, hogy úgy sül el a dolog ahogy én azt terveztem. Fene nagy önérzettel születtem sajnos, és az ilyet soha nem bírtam. Úgy gondolom, hogy részemről én a jófejséget, meg a kedvességet befejeztem mert amit én most kaptam az erőteljesen a gusztustalan kategóriába sorolható. 
Köszönöm, hogy elolvastátok a rinyálásom, ígérem, hogy nem sűrűn lesz ilyen, de úgy éreztem, hogy ezt most ki kell adnom magamból. Aki gondolja kommentálhatja, vagy leírhatja mit tenne a helyemben. Ha valakinek valami elégtétel jutna az eszébe azt is nagyon szívesem várom! Legyetek jók és kérlek ti ne legyetek ekkora faszszopók soha.

Végre megtaláltam a cseszett beállítások között, hogy is kell a közösségi oldalas füleket megjeleníteni. Szóval mostantól lehet lájkolni, tvítelni és megosztani a posztokat minden mennyiségben! 

Azt hiszem, hogy nem vagyok egyedül azzal ha azt mondom, hogy napom nagy részét a féjszbúkon való szörföléssel töltöm. Hiába tagadja akárki is így van, szóval kár szabadkozni. Van egy jelenség ezen az oldalon ami számomra nagyon de kibaszottul idegesítő. Ezek nem mások mint a Napkeleti Bölcsek. Mik/Kik is a napkeleti bölcsek? Biztos nektek is van egy olyan ismerősötök aki három és fél kikúrt másodpercenként kirak valami elcsépelt fos idézetet valamelyik fostömlő blogról. Ilyenkor bennem mindig felmerül a kérdés, hogy ezt mi a retkes faszomért csinálhatja vajon. Általában próbálom az idegességem azzal leplezni, hogy az ilyen idióták kiírásaihoz mindig hozzákommentelek valami trollkodást, hogy nehogymá' jól érezze magát. De mindig van 1 okoska aki próbálja megmagyarázni az igazát, ebben az esetben nincs mit tenni muszáj a földbe tiporva megaláznom. Geci mód hangozhat, de az vagyok, szóval még élvezem is. A másik kategória amivel gyakran találkozni azok a mániás nyelvújítók. Felmegyek ma is, a hírfolyamon az első kiírás valami lánynak a műve aki intelligenciájából ítélve szoros rokoni kapcsolatban lehet 1 pár rendőrcsizmával. Nem tudom, hogy ő milyen nyelvet tanult anno általános iskolában, de abban biztos vagyok, hogy erre amit én láttam nem ott tanították. Egyetlen esetben lehetséges ez, ha Fekete Pákó maga volt a nyelvtan tanára. A csaj szó szerint 1 mondatot különböző írásjelekkel rakott össze. Az még hagyján, hogy 1 szem betűt nem tartalmazott az írás de még nyelvtanilag is legalább annyira helytelen volt mint egy indiainak megbaszni egy tehenet. Szóval olyat, hogy szimpla "V" betű olyat nem láttál, és minden szó végén volt egy indokolatlan néma "H". Mondjuk az az egy dolog elismerésre méltó benne, hogy a szöveg valóban nem tartalmazott betűt. A csajszi írásjelekből meg egyéb szarságokból tákolta össze azt a fost. Persze ezekből is termelt 10 percenként egyet. Gondolom csinált volna többet is ebben a 10 percben csak a parányi agya korlátozta eme tevékenységben egy hangyafasznyit. De ez önmagában nem elég van amikor a nyelvújítók ezen szép formátuma találkozik a bölcselettel és akkor születik meg a tényleges katasztrófa. Épületes nagy ökörségek kiolvashatatlan szar kivitelezésben jelennek meg a hírcsatornán én meg próbálom elfojtani magamban a kényszert arra, hogy odamondjam a véleményemet. Tisztában vagyok azzal, hogy a véleményem semmiképp nem lenne szalonképes, ily módon bazi nagy szócsatát vonna maga után. És mint tartja a mondás aki a hülyével veszekszik maga sem normális, így inkább magamban tartom a mondandóm. Ha valaki olyan olvassa a blogot aki magára ismer, remélem veszi a lapot és próbálja eme szokását féken tartani, mert nem csak a saját nevemben szólva, ez kibaszottul idegesítő. 

Egy pár hónappal ezelőtt egy új jelenség is felütötte a fejét méltán imádott közösségi oldalunkon. Én nem tudom mi történhetett, de számos ismerősömből előjött a PETA-s állatvédő. 2 és fél percenként kirak valamelyik túl emocionált idióta valami szerencsétlen megkínzott állatot a falra. Nem azt mondom, hogy engem nem szomorít el. Sőt! Az állatokat még talán többre is tartom az emberiség nagy részénél. Pont emiatt a faszom kivan azzal, hogy szembesítenek az emberi szemétség eme formájával. Úgy el tudják baszni a kedvemet pillanatok alatt egy ilyennel, hogy szó nincs rá. Tudom, hogy létezik ilyen de sajnos nem áll módomban a menhelyek és sintértelepek lakóközösségét befogadnom a mindössze 30 négyzetméteres albérletembe. Ahelyett, hogy kirakosgatnák ezeket a fosokat felemelhetnék a seggüket és mondjuk vihetnének egy zsák kutyakaját egy menhelyre. Van olyan ismerősöm aki ezt meg is teszi, sőt maga is fogadott örökbe kutyust, ennek ellenére nem bassza el a napom azzal, hogy napjában negyvenhétszer kirak egy féllábú németjuhászt az üzenőfalra. 
Nem tudom, hogy rajtam kívül is van-e akit ennyire cseszne agyilag ez a dolog de engem kurvamód idegesít. Újfent el kell mondanom, hogyha valaki ismerősöm olvassa ezt és a feljebb említett 3 dolog közül valamelyikről magára ismer akkor 2 dolgot tudok  neki tanácsolni:
1. Hagyd abba basszad meg!
2. Törölj le inkább a picsába, mert nincs szükségem még a te hülyeségére is. Elég nekem a sajátom is bőven.

Ezzel búcsúznék már, hamarosan jön a folytatás! Addig is jegyezzétek meg, hogy a hazug kutyát gyorsan utolérik, főleg ha sánta!

Na mivel már többen is hőbölögtek (szám szerint 2-en:D) ezért nekiállok írni. Az igazat megvallva én egy kurva lusta ember vagyok, szóval az, hogy így napról napra majd csinálok valamit az elég nagy erőfeszítés nekem. Azért voltam olyan cseszettmód fáradt tegnap mert ugyan ilyen lusta emberekkel vagyok körülvéve mint én. Történt ugyanis, hogy még a télen meg lettem keresve egy feladattal. Van nékem egy kedves barátném (barát barátném) aki egyetemre jár és baszottul el volt havazva a vizsgákra való készülésben. Elpanaszolta, hogy még mennyi mindent kell még tanulni meg még egy kurva fogalmazást is kell írnia valami tantárgyra. Mondom jó cserkész ott segít ahol tud, mondtam neki, hogy megírom a szarját ezen ne múljon. Nem győzött hálálkodni odáig volt meg vissza, hogy mekkora jó fej ember vagyok. Hozzá kell tennem, hogy nekem össz-vissz van 10 osztályom letéve. Eltelik egy nap rám ír a csajszi, hogy hát beszélgetett a csoporttársaival és, hogy nem vállalnám-e be az egyik csoporttársa fogalmazását is persze nem ingyé'. Mondom, hogy a viharba ne, jól jön a zsebpíííz így karácsony előtt (ez kari előtt volt).  A csávó elég pénzes lehetett, mert alkudozás nélkül felajánlott 9 rongyot érte. Feltettem magamban a kérdést, hogy faszom akinek ilyenekre van 9 ezre az mi az isten faszáért jár egyetemre apuci meg anyuci el fogja tartani nyugdíjas koráig úgy is. Na mind egy is szartam rá neki is ugrottam. Hálistennek valami töltelék szar tantárgyra kellett a 2 doga, úgyhogy nem volt nehéz dolgom. Megírtam mind a kettőt jött is a zsé belőle. Mint az kiderült tegnap, hogy a srác 5-öst kapott a dogájára, Szerintem ezek után teljesen jogosan tehetem fel a kérdést miszerint: ki a faszomnak kell az egyetem?! Most komolyan... Még egy szaros érettségim sincs és tudok írni egy olyan házidogát amit jelesre osztályoz egy egyetemi tanár...

Na és ez az alapja a tegnapi fáradtságomnak. Ugyanis a barátaim között van pár lusta disznó. Még gimnazisták és van egy tantárgyuk amit egy igazi szipirtyó tart. Nem akarok neveket írni ezért maradjunk a Maki gúnynévnél. A nő komolyan mondom, egy kibírhatatlan picsa de tényleg. Kettő tantárgyat tanít abban az iskolában de minden cinizmus nélkül állíthatom, hogy az a két tantárgy még talán az éneknél is fölöslegesebb. Mindezek ellenére olyan nagyra tartja magát, hogy ha az egója növesztené, akkor ülve nyalná Szent Péter tökeit. Írt valami fostos könyvet, abból is tanítja az ökörséget, de csak ilyen közhelyeket szajkóz össze-vissza. És e mellé képtelen azt elfogadni, hogy persze másnak is van saját véleménye, akinek van azt leugatja vagy elkussoltatja vagy csak szimplán megpróbálja megalázni. Nekem is volt szerencsém hozzá, de hála az égnek velem nem bírt el olyan könnyen. Próbált kibaszni velem, de volt annyi eszem, hogy a saját fegyvereivel erre képtelen volt. Na de elkanyarodtam. Szóval ennek a 2 barátomnak kellett írnia egy fogalmazást ennek a majomnak az órájára és mivel lusta gecik így nem akarták megcsinálni. Persze, hogy engem találtak be ezzel mivel nekem már van ebben gyakorlatom. Mivel a barátaim nem volt pofán lerántani őket így 1-1 sört kértem tőlük (ugye milyen baszott jó szívem van?) Neki is álltam annak rendje és módja szerint de mivel ez az ökör ilyen fos témákat adott meg a szeretetről, meg más buziságokról ezért reggelig szenvedtem vele. Na meg persze úgy kellett írnom, hogy ne jöjjön rá, hogy én írtam mindkettőt... Egy szó mint száz szoptam vele rendesen. De megírtam, mondván nehogymá' ez az idióta kifogjon rajtam. Büszke is voltam magamra mint állat, mondom jólvan Tróger fasza gyerek vagy ma is megváltottad a világot. Az agyam tropán volt mondom kicsit felmegyek Chatroulette-re megszopatok egy fekát a jól ismert KKK-s viccel. Ez nem más mint rajzolsz egy pizzának kinéző kis képecskét és a szeletek-re raksz 2-2 pontot. Lerajzolod és megkérdezed, hogy mi ez. Amikor a paraszt megkérdezi, hogy ugyan már mi a faszom ez, te széles vigyorral közlöd vele, hogy ezt látja a nigger a kút alljáról. Geci dolog, de hát én vagyok a Telepi Tróger mi mást csinálnék szabadidőmben. Sikerült is találtam is egy kis feka kiscsávót és sikerrel elnyomtam rajta a pranket. Itt a kép róla:
 
Az arcomat csak egy okból nem takartam ki teljesen, ami pedig nem más mint a felbecsülhetetlenül önelégült mosolyom. A kép szerintem magáért beszél, nem véletlenül lettem én a Telepi Tróger.
Lassan jön a kövi poszt csak el kell mennem szarni mert tegnap összeettem minden hulladékot és rajtam van a fosás. Jók legyetek és jegyezzétek meg: Aki korán kel, az napközben kurva álmos! 

Most csak egy kis bejelentkezésre van energiám, ne haragudjatok. Nem tűntem el, nem hagytam abba már most az elején, mindössze kurvamód fáradt voltam tegnap is meg ma is. Az okát majd leírom, ne aggódjon senki. Kis engesztelés, hogy holnap megpróbálok 2 posztot írni, így nem maradok le önmagamtól. Holnap (vagyis ma mert már elmúlt éjfél) jelentkezem valami értelmes(attól, hogy valami trágár még lehet értelmes) szösszenettel. Addig is óvakodjatok a törpéktől meg a tevebaszó araboktól.

 Történt ma ugyanis, hogy ma látogatást tettem a Munkaügyi központban. Nem más oka van ennek, mint hogy az állam felé én a Telepi Tróger hivatalos naplopóként vagyok elkönyvelve. Az igazat megvallva nem is nagyon áll távol ez a definíció a valóságtól. Nem tölt el miatta a büszkeség, de nem vagyok aktív tagja a társadalomnak, tehát ha az esetleges olvasók között van 40 év körüli, akkor azt kell mondanom, hogy ha rám alapoztad a nyugdíjadat akkor nagyon megszoptad. Nagyjából tudjátok milyen is a munkaügyi légköre és ott mi (nem)történik. 
 Az egész napom már elvből szarul indult több okból is.

1. : Tegnap és mint általában minden nap hajnalig videókat meg szarságokat néztem a neten meg persze az aktuális Nyalóvilág részt is gyorsba letorrenteztem, mert nehogymá' lemaradjak érted. Lényeg a lényegben, hogy mire sikerült magam ágyba tessékelni volt vagy négy óra. Persze azt sem csak úgy simán mivel én paraszt csak filmre tudok elaludni ezért betettem egy filmet is - név szerint a Gyűrűk ura 1. részét - és arra szenderültem mély álmomba. Igaz, hogy tudtam, hogy kurvamód de nagyon korán kell kelni szartam rá mint általában úgy mindenre. Gondoltam lesz ami lesz oda úgy sem kell mentálisan a 100%-ot nyújtani, fel vannak ott már készülve mivel naponta ostromolják őket a 0 IQ-s hiperpigmentált egyedek a segíííílyé'. Szóval annak teljes tudatában, hogy ha sikerül is felkelnem órára, egy zombiként fogok felkelni.

2. : Ez az első indokommal szoros összefüggésben van. Történt, hogy rohadtul elaludtam és még arra a baszott víjjogásra sem keltem fel amit a telefonom kiadott magából ébresztési célból. Az a 3. indok lesz, hogy mire is keltem fel úgy isten igazán de most maradjunk ennél az indoknál. Szóval késve keltem fél 8kor, úgy hogy nekem 8ra a munkaügyiben kellett volna hesszelnem már teljesen tiszta fejjel. Ment is a kapkodás felkelésnél átestem a kicseszett kutyán (igen, van kutyám) eltaknyoltam, majd félkómásan pogácsányi csipákkal a szememben próbáltam valami kávészerű löttyöt kreálni ami önt belém egy kis életet. Megtörtént a csoda, lement a mosakodás lehúztam a kávémat felöltöztem és 50-re csodával határos módon már a buszmegben voltam. Ne kérdezd, hogy az istenben csináltam mert halvány lila fingom sincs.

3. : A szarul kelésem tényleges indoka pedig nem más mint ez a 3. pont. Ez némi háttérinfót követel ezért le is írok pár dolgot. Egy emeletes házban lakom a földszinten ami annyit tesz, hogy ha valaki elfingja magát a 4-en nálam akkor is beremeg a fal. Szóval egy akkusztikai csoda ez a ház de tényleg. Namármost az én bejárati ajtóm pont szemben van a lépcsőház ajtajával ami ilyen lengőkaros visszarántós technikával van ellátva, hogy a parasztnak aki kinyitja, becsuknia már ne kelljen. Ezt előszeretettel ki is használja az összes azon közlekedő faszfej. Tekintet nélkül a nap minden szakában, legyen az hajnali 4 vagy este 11 óra mindenkinek letörne a keze ha behajtaná véletlen azt a szaros ajtót, hogy én ne kapjak szívkoszorúér görcsöt amikor ő kimegy az ajtón. Ez történt ma reggel is, hogy valamelyik tajnigger nem tudja használni a kilincset és a tárva nyitva hagyott tetves szar ajtó úgy baszódott be, hogy én a dübörgés intenzitása miatt kb. kiestem az ágyból.

Na így indult a reggelem, de ugorjunk ahhoz a ponthoz, hogy már benn vagyok a váróban. Itt megáll az idő és a perceket óráknak érzed. Az első fél óra várakozásban meguntam a picsába az Angry Birds-öt így elkezdtem figyelni a bejövő embereket. Arra lettem figyelmes, hogy az embertípusok kategorizálhatóak odabent.

1 Gyes-ről munkába álló anyukák akik a mük-öt (így fogom rövidíteni a munkaügyi központot) óvodának nézik
2 A tényleges hivatalosan is elkönyvelt naplopók
3 Nagymellényű munkanélküli bölcsészkaron végzett faszfejek
4 Cigányok

Az első kategória szereplőivel egyetlen egy problémám van csak. Nagyon egyszerű és a problémám benne foglaltatik a felkiáltásomban miszerint: EGY HIVATAL NEM ÓVODA BASSZALAK SZÁJBA!
Megyek be mennék fel az emeletre de valami degenerált szülő porontya ott kisautózik a tetves lépcsőn. De nem bazmeg 1-2 autóval hanem egy fél kamionnyi szarságot kipakolt oda valóságos közúti dugót létrehozva ezzel. A hülye anyja meg ott kérleli a lépcső alján, hogy: - kicsifiam menj már arrébb a bácsik nem férnek el tőled. Ehhez 2 észrevételem vagy hozzáfűzni valóm van.
1. Én már rég pofán basztam volna a kölkömet. Elmondtam neki 1x 2x 3x... negyedszer már a faszom mondja olyat lebaszok neki, hogy a takony menetet vág a nyakára.
2. Bácsi a kurva anyád. 20 éves vagyok, igaz van egy kis borostám de azért álljon már meg a menet. Bácsi aki bottal jár, bácsi aki ősz, bácsi akinek gyereke van de kikérem magamnak a bácsitól én még fényévekre vagyok.
Ezt szerintem ki is veséztem úgyhogy áttérnék a 2. kategóriára.

2. kategória: Átlagosan 40-50 év körüli alkoholgőzzel körülvett piros fejű bőrjakós faszparasztot takar. Bejön levetődik egy székbe, majd a testtartásával elfoglalva még 3 helyet kiskirályt játszik. Igaz, hogy az én életpályám egyelőre nem különb -break kimegyek faszom megint bebaszta valaki a tetves lépcsőház kaput- ...nafaszom. Szóval nem vagyok különb de azért 45 éves koromra ziher, hogy nem leszek ennyire lecsúszva. Pont egy ilyen tag ült be mellém és elkezd belebámulni az újságomba -ami igaz csak alibiből volt a kezemben- nem is kellett több tele lett a faszom vele otthagytam a faszba. Legszívesebben tarkónbasztam volna egy péklapáttal, de sajnos nem is volt nálam meg hát mégiscsak hivatalban vagyunk nem kell a balhé. 

3. kategóriát a ma látott egyeden teljes tökéletességgel lehetett volna szemléltetni. Bejön a srác egy 190 magas collinger szarukeretes szemüvegben a maga 43 grammjával és úgy bassza le a fogasra a kabátját mintha őt szopta volna le Kolombusz az Amerikába vezető térképért. Eltelik 10 perc, a srác aki full egyedül jött elkezd fennhangon káromkodni, hogy hát mi faszom ez kéremszépen, hogy itt van 10 PERCE!!! és még nem hívták be. Nem akartam neki mondani, hogy én bazmeg 1.5 órája keringek itt mint gólyafos a levegőben, úgyhogy te csak kussoljál cicabogár mert a kezedbe adom a töködet. E gondolatom közben valahogy összetalálkozott a tekintetünk és a homlokomon kidagadó erekből, szerintem leszűrte, hogy jobban jár ha kussban marad. 

A 4. kategória nem fajlagos megkülönböztetés vagy rasszizmus, csupán egy csoport aminek minden tagja egy céllal megy oda. SEGÍÍLYÉÉÉÉ!!! Mert az neki jár, mert igaz, hogy csináltak már negyvenegy puját csak a támogatásokért de hát nekik még azért is fizessen az állam mert nem dolgoznak. Bár igaz, ha úgy vesszük az állatkertben is kapnak takarmányt az állatok szóval... Na mindegy... kacskaringós utam a MÜK-ben keresztül vezetett a segély osztályon. Hát ott áthaladván egy PC játék jutott eszembe aminek a címe az Alone in the Dark. Egy szem tisztességesnek látszó fehér ember kuporgott a 100 tagú cigányzenekar között. Nem akarok politizálni, de körülbelül 80%-ban biztos vagyok abban, hogy őt valamiért nem igazán találták jogosultnak a segélyre.

Ez történt ma délig velem, de már a plafonon a vérnyomásom. Kíváncsi leszek még mit hoz a napom de majd leírom a történteket, hogy ne unatkozzatok! Az erőleves legyen bennetek!

 Nos elindult a szerény kis blogom azzinternet nagy forgatagában és így hirtelenjében nem is nagyon tudom miről írhatnék. Talán pár sorban leírom saját magamat és azt, hogy én mint Telepi Tróger honnan is jövök, származok vagy melyik galaxis vetett éppenséggel ki magából. 
   Pécsett születtem katolikus családban (ami majd vicces dolog lesz) valamikor a 90es évek elején. Nem tudom pontosan nem emlékszem, nekem is csak mondták. De mint tudjuk MINDENKI HAZUDIK! Szóval kipottyantam én e zord világba mit sem sejtve arról, hogy mekkora fostalicska hely ez. De minden csak nézőpont kérdése szokták mondani így hát próbálom mindenben meglátni a pozitív jelet ennek örömére előszeretettel fogyasztom az Unicum-ot. Szóval de vissza a gyökerekhez. Mivel ma már annyira nem divat ezért csak a félreértések elkerülése végett meg kell említenem, hogy kettő darab nagyon is heteroszexuális és ellenkező nemű szülővel rendelkezem. Édösapám programozó vagy informatikus vagy a faszomtudja, hogy micsoda. Ennek eldöntése mindig is zsákutca volt számomra meg úgy istenigazából le is szartam nekem akkoriban annyi volt a fontos, hogy legyen előttem valami táplálék meg megkapjam a négyszáznyolcvanötezredik meccsbokszomat. Ánutám meg főállású háziasszony volt akkoriban ami később megváltozott de még ez is a jövő zenéje. Szóval én tengettem így békésen 3 évemet maximális szeretetben ami a seggem maximális kinyalását is jelentette. 3 évre rá megtörtént a katasztrófa. Meg lettem áldva egy testvérrel. De még abból is a rosszabb fajtával... EGY LÁNNYAL! Most minden férfi nemű tegye a szívére a kezét. MI A FASZOMAT CSINÁLJAK EGY LÁNY TESTVÉRREL?! Tettem volna fel eme nagyon elmés kérdést a szüleimnek ha akkoriban nem lettem volna akkora naív ökör, hogy azt hiszem, hogy ez nekem most kurva jó lesz. De mindegy ez van ezt dobta a gép nem születhet mindenki ezüstkanállal a szájában. Lement pár év, szám szerint 13 amikor is a kedves szüleim demokratikus úton úgy döntöttek, hogy kurvamód elegük van egymásból és szépen elhúznak egymástól jó messzire. Magyarán elváltak. Ezt én mint Telepi Tróger úgy éltem meg, hogy nagyon fasza, dupla ajándék (seggfej nem?). Aki most elkezdi, hogy jaaaj szegény szerencsétlen cuclimuci hát egyem a zuzád deszar neked, hogy anyuék szétmentek brühühü... hát az kurvára fejezze abba. Nem gáz ettől lettem ember(?). Lement még 4 év és úgy alakult a sorsom, hogy magányos vizekre kormányoztam saját hajómat, albérletbe költöztem EGYEDÜL! Igazából mondjon akárki akármit ez kurvanagy királyság:D De nem is ez a lényeg. Itt tartok én esett pár szó a közeli családomról ennyivel érjétek be. 

  Mivel nem rendelkezem túl nagy családfával így nincs sok érdekes ember köztük, még van 2 nagyim meg egy nagyfaterom(na rá majd kitérek). Az öreglányok nem túl érdekesek, főznek mosnak takarítanak évente 5-6x hülyére etetnek meg elmondják, hogy mekkora nagy tukkó lettem pedig kisgyereknek milyen aranyos voltam. 

Na nagyfater az már más tészta. Ha úgy vesszük, hogy életem története a Gyűrűk ura, akkor az ahogy nagyfater feleségül vette öreganyámat az a Hobbit c. Tolkien mese. Erről körülbelül a múlt hónapig szart sem tudtam, de amikor az öreg elmesélte majdnem lefostam a saját bokámat. Történt ugyanis, hogy nagyfater vadhajas bányász lévén benn ücsörgött egy szép őszi estén a restiben. Egyszer csak odacaplat hozzá egy némber(igen, a nagymutter), hogy mekkora nagy geci és hogy felcsinálta és hogy most azonnal őtet feleségül fogja venni. Nagyfater higgadt ember és a következőt mondta: - Idefigyejjé'... 30 vagyok, nincs feleségem, sem gyerekem... hát legyen bazmeg. És így köttetett meg szóban a frigy a nagyszüleim között. Mondjuk tény, hogy amikor édösanyám nagykorú lett nagyfater be is adta a válópert a picsába:D Mióta ezt elmesélte sensei-ként tekintek az öregre. Annyira sikerült elválniuk, hogy 1 háztömb választja el őket a lakótelepen. A régi sérelmeiket amik valljuk be nem ma voltak ma is szívesen harsongják végig a gangon minden szerencsétlen füle hallatára. Mikor lezárták 1-2 vénkurva meg véngeci felkiáltások közepette elhúznak a saját kis vackukba és mennek tovább a nyugdíjas éveik.

Ez lenne az én kis bemutatkozásom és egyben családfa bemutatásom. Remélem leszűrtétek a tanulságot a nagyfater esetéből miszerint: ha megkúrsz valakit védekezz... ha mással nem, hát álnévvel:D