Ma megtörtént velem az ami talán számotokra elképzelhetetlen lehet. Ma engem a Telepi Trógert vérig sértettek!. Ez nem poén, teljesen komolyan mondom, olyan szinten leesett az állam az emberi szemétség eme formáján, hogy csak pislogtam mint hal a fazékban. Ott kezdődik a történet, hogy van nékem egy kedves barátném(megint csak barátként barátnő) aki hamarosan betölti a 18. életévét. Mi úgy barátkoztunk össze, hogy régi nagyon jó barátnők voltak az én régi csajommal. 2 évig jártam a csajszival, nagy vót a szerelem szokták mondani de vége lett körül 1 évvel ezelőtt. Nos de visszatérve, mivel most lesz a kis barátosném szülinapja, a hugicája próbál neki szervezni teljes nagy titkolózásban egy bulit. Na és itt jön a csavar. Erre a bulira az exem és én is meg vagyok hívva. Nekem ezzel semmi problémám, neki is van azóta másik fele meg nekem is. Ma estig abban a tudatban voltam, hogy mi azóta is jó kapcsolatot ápolunk ezzel a hölgyeménnyel de fel lettem világosítva arról, hogy ő még csak a kibaszott háta közepére sem kíván. Ez több okból is érdekes. Elég jól értek a számítógépes szarságokhoz és mivel ők is rendelkeznek géppel így a mai napig, így egy év távlatából is ki szoktam őket segíteni az ismereteimmel. Soha nem volt probléma, néha még el is beszélgettünk féjszbukon, meg amikor ott voltam náluk a gépet szerelni sem volt különösebb probléma. Ám ma a fülembe jutott, hogy a kiskirálynő kiverte a balhét, hogy én miért is megyek el, meg, hogy a fasza tele van ezzel. Kissé szíven ütött a dolog mivel nem gondoltam volna azt, hogy ilyen mélyen lenne a mi "kapcsolatunk". Fel is kaptam a kibaszott vizet mert egyáltalán nem éreztem ezt jogosnak, hogy ily módon ki legyek utálva. Írtam az eseményre létrehozott csoportba egy kis szösszenetet, amiben elég részletesen taglalom ennek a tettnek gerinctelen mivoltát és elmondtam, hogy ne aggódjon nem fogom rontani a levegőt a jelenlétemmel. Egyből jöttek is az üzenetek az engem pártolóktól, hogy ne csináljam már ezt, ne vegyem magamra, meg különben is szarjak rájuk nem érdemel ennyit az egész. A sok fűzés és kérlelés közepette kiderült, hogy tulajdonképpen nem is velem van a probléma, csak hát a nőszemély kedves pasijának kellemetlen az én jelenlétem. Egy oldalról meg tudom érteni mivel, amikor szakítottunk ez a kis patkány mint döglégy a húsra egyből rá is reppent a csajszira és mivel nekem akkor még voltak érzéseim ez eléggé elborította az agyamat. Gondolom a kis halacskában a mai napig ez a kép él, csak annyit felejt el, hogy eltelt immáron 1 év és én porszemnyit nem köpök arra, hogy éppen ő kit kurogat. Mellesleg így belegondolva arra jutottam, hogy szerintem én 2 évig kotta részeg lehettem, mert ezt a csajt elviselni csak erős delíriumban lehetséges. Nem tudom, hogy azóta változott-e, de ebből a műsorból ítélve szerintem a viselkedési ranglistán lejjebb csúszott legalább 15 helyet. Na de visszatérve, a kiscsávó a mai napig tart tőlem. Nem tudom, szerintem sosem adtam rá neki okot, mert nem vagyok állat, ha problémám van nem fizikálisan fogom elintézni. Hozzá kell tennem, hogy emellett legalább van egy 25 kilónyi előnyöm is és nekem az már a kislány kategóriába tartozik. Nőt megütni meg számomra eléggé elítélendő dolog. A nagy negatívuma annak, hogy ez napvilágot látott, az az, hogy a történtek tudatában eléggé magasan van a vérnyomásom így elég nehéz lenne megállni azt, hogy legalább ne szívassam halálba a gyereket. Nagy gecinek születtem hála a jó égnek, így ha nagyon akarnám, tíz perc alatt el tudnám érni, hogy meg próbáljon megütni, ami már zöld út ahhoz, hogy a seggébe dughassam a 2 kezét. De hát jó ember vagyok és a fent említett okból meg persze, hogy ne csesszem el a méltán a szeretett szülinapos buliját ezért nem fogok elmenni. Ismerem magam, nem menne a higgadt viselkedés. Sajnálom mert szerettem azt a társaságot, szeretem a mai napig, csak kiestem a pixisből a szakítás miatt. Még egy oka van annak, hogy nem fogok elmenni. Az pedig nem más mint a nyilvános megaláztatás. Mint kiderült ezt a hisztit rajtam kívül szinte a meghívottak minden tagja tudta és el is ítélték érte. Ha most kiderül az, már pedig ki fog, hogy én most emiatt a szarság miatt nem mentem el, elég rendesen ki lesz nézve onnan mind a 2 idióta. Úgy érzem ez számomra elégtétel lenne, remélem, hogy úgy sül el a dolog ahogy én azt terveztem. Fene nagy önérzettel születtem sajnos, és az ilyet soha nem bírtam. Úgy gondolom, hogy részemről én a jófejséget, meg a kedvességet befejeztem mert amit én most kaptam az erőteljesen a gusztustalan kategóriába sorolható.
Köszönöm, hogy elolvastátok a rinyálásom, ígérem, hogy nem sűrűn lesz ilyen, de úgy éreztem, hogy ezt most ki kell adnom magamból. Aki gondolja kommentálhatja, vagy leírhatja mit tenne a helyemben. Ha valakinek valami elégtétel jutna az eszébe azt is nagyon szívesem várom! Legyetek jók és kérlek ti ne legyetek ekkora faszszopók soha.
A kétarcú sárgaság
2012.01.09. 00:35 a telepi tróger
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
