a Telepi Tróger naplója

Pár hónappal ezelőtt, átestem egy költözködésen. Ennek nem más oka volt, minthogy sikerült akkora adósságot felhalmoznom, hogy alig tudtam kinyögni még a kiköltözésre is. Nem vicces, sőt egyáltalán nem. Valamennyit tanultam az esetből, de az az igazság, hogy a pénzzel soha nem tudtam bánni. Nem arra gondolok, hogy elmegyek aztán elkaszinózom a picsába, hanem csak simán folyik ki a kezemből. Valahogy nincs még meg a fejemben a felnőttekre jellemző normális értékrend, s annak ellenére, hogy ennek tudatában vagyok mindíííííg minden körülmények között beleesem ebbe a hibába. Na de a sztori hangsúlya nem is ezen van mindössze csak gondoltam leírok egy tulajdonságot magamról. Persze mára nagyjából talpra álltam nem kis rokoni segítséggel. 
Szóval én egy rohadt halogatós embör vagyok (megint egy kis info) és mint mindent persze ezt is az uccsó pillanatra hagytam. Egy éve csináltattam egy tetoválást ami pont ez ellen ösztönözne, de valahogy még nem jött össze neki. Szóval ár érték arányban eddig alul maradt szegénykém. Mindegy legalább fasza gyereknek nézek ki vele. Szóval megint a végére hagytam az egészet ami persze magában idióta dolog de pár okból igen is érthető. Az egyik ok az, hogy kurva rendetlen vagyok. De tényleg ha egy normális ember azt mondja a szobájára, hogy jajj kupi van ne nézz be, az még csak 0.00002%-ban sem közelítette meg azt a hangulatot ami a lakást uralta. De tényleg Hiroshima az atom után is picsafüst volt ahhoz képest. Szóval ennek a gánynak az eltakarítása igen komoly feladat volt és szerintem a Tisztiorvosi szolgálat és a Járványügy is igen nagy felfedezéseket tett volna a kégliben. A poén, hogy én 1 hónappal a kiköltözés előtt tudtam már a terveimről így napi pár perc melóval meg lehetett volna oldani. De hát mint tudjuk én Tróger vagyok így ez túl egyszerű lett volna. Pakolásztunk a barátnőmmel, nagyjából készen is lettünk, de az utolsó este eljövetelével nálam már elszakadt a cérna. Ott volt az üres lakás, benne a földön fellelhető összes baktériummal és atkával és egy éjszakám volt a maradék pár szarság összeszedésére és a kitakarításra. Neki is ugrottam a melónak, ment rendesen mindössze 2 darab 150L-es szemeteszsáknyi szarságot sikerült még összeszednem, amit a menthető kategóriába soroltam. Na ezzel 2 probléma volt.

1. Nem volt mivel elvigyem és nem hagyhattam ott.
2. Ahol a cuccaim el voltak raktárolva, az az öreganyám pincéje volt ami a város másik felében volt megtalálható.

Busz már persze sehol volt vagy hajnali 2 óra, mondom a faszomat én elindulok gyalog. El is trappoltam enyhe 1 óra oda-vissza. Hazaértem elszívtam egy blázt, de már a faszom kivolt úgy az egész nappal meg úgy a helyzettel is. Lehúztam a maradék tabisborom, elpöriztem a cigit mondom lecc duit nyomjuk már csak 1 kör. El is indulok, direkt a legsötétebb sikátorokban, mondom nem kell az, hogy a sok még este ténfergő faszkalap rajtam vihogjon. A sztori csak úgy érthető ha leírom, hogy hogy néztem/nézek ki. Aznap este sikerült felvennem egy fekete mackóalsót, egy pufi pulcsit, meg egy bőrjakót. Namármost a pufi pulcsi az amúgysem túl etióp kinézetemet körülbelül egy ogre méretté varázsolta ehhez társítva a tarkopasz fejemet. Valljuk be ez semmiképp nem bizalomgerjesztő látvány. Na caplatok ott az éjszakában vállamon a 150 littyós fekete hullazsákkal ami persze tele van kacatokkal. Csattogok békésen, erre látom, hogy elmegy mellettem egy civilnek tűnő autó, amiben 2 rohamosztagosnak öltözött fószer ül és erőteljesen engem hesszel. De kajakra mondom teljes harci felszerelésben kevlárban bazmeg ott nyomorogtak egy szuzukiban. Ha kipihent lettem volna egyből feltűnt volna de így már kissé részegen és kurva fásultan azt hittem, hogy csak kamillázok. Hát nem kamilláztam. A sünök... nem is sünök bazeg hangyászok, leállnak mellettem. Kiszáll a két jampi majd nagy meglepetésemre igen illedelmesen leszólítanak:

-Jó estét!
-Jó estét - köszönök vissza.
-Merrefelé, ha szabad kérdeznem.
-Épp költözködöm tudja ezek a maradék cuccaim
-Költözködik? Ilyenkor? Mi van a zsákban??

A válaszomat a mai napig nem értem, mivel se vicces kedvemben nem voltam, sem meghalni nem akartam, de isten lássa lelkem a következő szó hagyta el a számat:
-Hulla. 

Nem is kellett több a két brúszvilisz a szempillantás töredéke alatt előrántotta a stukkerét és mire feleszméltem azt vettem észre, hogy 2 fekete pityu figyel 1 centire az arcomtól. Én mindig is azt hittem, ha ez egyszer előfordul velem, úgy össze fogom magam szarni, hogy még az unokáim háta is nyakig fostos lesz. De nem így lett. Elkezdtem vigyorogni majd megnyugtattam őket (inkább csak próbáltam), hogy nincs benne semmi gázos, csak egy rakás kacat. Hát kurvára nem győztem meg őket. Még mindig rajtam a 2 pityu és ordítják, hogy azonnal nyissam ki. Már nem mertem mondani semmit, láttam, hogy bassza az ideg mind a kettőt így nekiugrottam kibontani a kurva zsákot. De mivel nagyon nem akartam kiszórni annak a tartalmát, valami atombiztos tengerészcsomót sikerült rittyentenem rá. Baszakszom a csomóval már vagy 5 perce majd megszólal a hekus aki még pár perccel ezelőtt a véremet akarta volna látni a flaszteren: -Adjak egy kést?
Itt bennem egy világ dőlt össze. Eddig csak szóbeszédnek tartottam a rendőri hülyeséget, de ez ott akkor bebizonyította számomra, hogy ez nem csak legenda. Ránéztem és szerintem a szememben teljes mértékben látszott a maximális lenézés. Hangnemet váltott és elkezdett sürgetni. Kipakoltam neki mind a 150 liternyi szart majd megállapították, hogy cellux-szal és alsógatyákkal nem fogok kicsinálni senkit (látszik nem láttak egy Mekgájver részt sem), majd utamra engedtek. Én elkönyveltem mind a kettőt címeres parasztnak mivel 30 percnyi egrecíroztatás után baszták felajánlani azt, hogy esetleg elvisznek az úticélomhoz. Még volt vissza 5 kilóméter, azt a távot hasfájásig tartó röhögésben tettem meg, mikor átgondoltam, hogy valójában mi is történt. 

Ezek után egy percig nem csodálkoztam, hogy nem akartak elvinni.