a Telepi Tróger naplója

 Történt ma ugyanis, hogy ma látogatást tettem a Munkaügyi központban. Nem más oka van ennek, mint hogy az állam felé én a Telepi Tróger hivatalos naplopóként vagyok elkönyvelve. Az igazat megvallva nem is nagyon áll távol ez a definíció a valóságtól. Nem tölt el miatta a büszkeség, de nem vagyok aktív tagja a társadalomnak, tehát ha az esetleges olvasók között van 40 év körüli, akkor azt kell mondanom, hogy ha rám alapoztad a nyugdíjadat akkor nagyon megszoptad. Nagyjából tudjátok milyen is a munkaügyi légköre és ott mi (nem)történik. 
 Az egész napom már elvből szarul indult több okból is.

1. : Tegnap és mint általában minden nap hajnalig videókat meg szarságokat néztem a neten meg persze az aktuális Nyalóvilág részt is gyorsba letorrenteztem, mert nehogymá' lemaradjak érted. Lényeg a lényegben, hogy mire sikerült magam ágyba tessékelni volt vagy négy óra. Persze azt sem csak úgy simán mivel én paraszt csak filmre tudok elaludni ezért betettem egy filmet is - név szerint a Gyűrűk ura 1. részét - és arra szenderültem mély álmomba. Igaz, hogy tudtam, hogy kurvamód de nagyon korán kell kelni szartam rá mint általában úgy mindenre. Gondoltam lesz ami lesz oda úgy sem kell mentálisan a 100%-ot nyújtani, fel vannak ott már készülve mivel naponta ostromolják őket a 0 IQ-s hiperpigmentált egyedek a segíííílyé'. Szóval annak teljes tudatában, hogy ha sikerül is felkelnem órára, egy zombiként fogok felkelni.

2. : Ez az első indokommal szoros összefüggésben van. Történt, hogy rohadtul elaludtam és még arra a baszott víjjogásra sem keltem fel amit a telefonom kiadott magából ébresztési célból. Az a 3. indok lesz, hogy mire is keltem fel úgy isten igazán de most maradjunk ennél az indoknál. Szóval késve keltem fél 8kor, úgy hogy nekem 8ra a munkaügyiben kellett volna hesszelnem már teljesen tiszta fejjel. Ment is a kapkodás felkelésnél átestem a kicseszett kutyán (igen, van kutyám) eltaknyoltam, majd félkómásan pogácsányi csipákkal a szememben próbáltam valami kávészerű löttyöt kreálni ami önt belém egy kis életet. Megtörtént a csoda, lement a mosakodás lehúztam a kávémat felöltöztem és 50-re csodával határos módon már a buszmegben voltam. Ne kérdezd, hogy az istenben csináltam mert halvány lila fingom sincs.

3. : A szarul kelésem tényleges indoka pedig nem más mint ez a 3. pont. Ez némi háttérinfót követel ezért le is írok pár dolgot. Egy emeletes házban lakom a földszinten ami annyit tesz, hogy ha valaki elfingja magát a 4-en nálam akkor is beremeg a fal. Szóval egy akkusztikai csoda ez a ház de tényleg. Namármost az én bejárati ajtóm pont szemben van a lépcsőház ajtajával ami ilyen lengőkaros visszarántós technikával van ellátva, hogy a parasztnak aki kinyitja, becsuknia már ne kelljen. Ezt előszeretettel ki is használja az összes azon közlekedő faszfej. Tekintet nélkül a nap minden szakában, legyen az hajnali 4 vagy este 11 óra mindenkinek letörne a keze ha behajtaná véletlen azt a szaros ajtót, hogy én ne kapjak szívkoszorúér görcsöt amikor ő kimegy az ajtón. Ez történt ma reggel is, hogy valamelyik tajnigger nem tudja használni a kilincset és a tárva nyitva hagyott tetves szar ajtó úgy baszódott be, hogy én a dübörgés intenzitása miatt kb. kiestem az ágyból.

Na így indult a reggelem, de ugorjunk ahhoz a ponthoz, hogy már benn vagyok a váróban. Itt megáll az idő és a perceket óráknak érzed. Az első fél óra várakozásban meguntam a picsába az Angry Birds-öt így elkezdtem figyelni a bejövő embereket. Arra lettem figyelmes, hogy az embertípusok kategorizálhatóak odabent.

1 Gyes-ről munkába álló anyukák akik a mük-öt (így fogom rövidíteni a munkaügyi központot) óvodának nézik
2 A tényleges hivatalosan is elkönyvelt naplopók
3 Nagymellényű munkanélküli bölcsészkaron végzett faszfejek
4 Cigányok

Az első kategória szereplőivel egyetlen egy problémám van csak. Nagyon egyszerű és a problémám benne foglaltatik a felkiáltásomban miszerint: EGY HIVATAL NEM ÓVODA BASSZALAK SZÁJBA!
Megyek be mennék fel az emeletre de valami degenerált szülő porontya ott kisautózik a tetves lépcsőn. De nem bazmeg 1-2 autóval hanem egy fél kamionnyi szarságot kipakolt oda valóságos közúti dugót létrehozva ezzel. A hülye anyja meg ott kérleli a lépcső alján, hogy: - kicsifiam menj már arrébb a bácsik nem férnek el tőled. Ehhez 2 észrevételem vagy hozzáfűzni valóm van.
1. Én már rég pofán basztam volna a kölkömet. Elmondtam neki 1x 2x 3x... negyedszer már a faszom mondja olyat lebaszok neki, hogy a takony menetet vág a nyakára.
2. Bácsi a kurva anyád. 20 éves vagyok, igaz van egy kis borostám de azért álljon már meg a menet. Bácsi aki bottal jár, bácsi aki ősz, bácsi akinek gyereke van de kikérem magamnak a bácsitól én még fényévekre vagyok.
Ezt szerintem ki is veséztem úgyhogy áttérnék a 2. kategóriára.

2. kategória: Átlagosan 40-50 év körüli alkoholgőzzel körülvett piros fejű bőrjakós faszparasztot takar. Bejön levetődik egy székbe, majd a testtartásával elfoglalva még 3 helyet kiskirályt játszik. Igaz, hogy az én életpályám egyelőre nem különb -break kimegyek faszom megint bebaszta valaki a tetves lépcsőház kaput- ...nafaszom. Szóval nem vagyok különb de azért 45 éves koromra ziher, hogy nem leszek ennyire lecsúszva. Pont egy ilyen tag ült be mellém és elkezd belebámulni az újságomba -ami igaz csak alibiből volt a kezemben- nem is kellett több tele lett a faszom vele otthagytam a faszba. Legszívesebben tarkónbasztam volna egy péklapáttal, de sajnos nem is volt nálam meg hát mégiscsak hivatalban vagyunk nem kell a balhé. 

3. kategóriát a ma látott egyeden teljes tökéletességgel lehetett volna szemléltetni. Bejön a srác egy 190 magas collinger szarukeretes szemüvegben a maga 43 grammjával és úgy bassza le a fogasra a kabátját mintha őt szopta volna le Kolombusz az Amerikába vezető térképért. Eltelik 10 perc, a srác aki full egyedül jött elkezd fennhangon káromkodni, hogy hát mi faszom ez kéremszépen, hogy itt van 10 PERCE!!! és még nem hívták be. Nem akartam neki mondani, hogy én bazmeg 1.5 órája keringek itt mint gólyafos a levegőben, úgyhogy te csak kussoljál cicabogár mert a kezedbe adom a töködet. E gondolatom közben valahogy összetalálkozott a tekintetünk és a homlokomon kidagadó erekből, szerintem leszűrte, hogy jobban jár ha kussban marad. 

A 4. kategória nem fajlagos megkülönböztetés vagy rasszizmus, csupán egy csoport aminek minden tagja egy céllal megy oda. SEGÍÍLYÉÉÉÉ!!! Mert az neki jár, mert igaz, hogy csináltak már negyvenegy puját csak a támogatásokért de hát nekik még azért is fizessen az állam mert nem dolgoznak. Bár igaz, ha úgy vesszük az állatkertben is kapnak takarmányt az állatok szóval... Na mindegy... kacskaringós utam a MÜK-ben keresztül vezetett a segély osztályon. Hát ott áthaladván egy PC játék jutott eszembe aminek a címe az Alone in the Dark. Egy szem tisztességesnek látszó fehér ember kuporgott a 100 tagú cigányzenekar között. Nem akarok politizálni, de körülbelül 80%-ban biztos vagyok abban, hogy őt valamiért nem igazán találták jogosultnak a segélyre.

Ez történt ma délig velem, de már a plafonon a vérnyomásom. Kíváncsi leszek még mit hoz a napom de majd leírom a történteket, hogy ne unatkozzatok! Az erőleves legyen bennetek!