Megkaptam minap egyik kedves olvasómtól, hogy nagyon jó ez amit csinálok, csak elolvasna tőlem valami olyat is ami nem hemzseg a sok bazmegtől és fasztól. Mivel motiválatlan vagyok e téren és az egyetlen olyan művem ami kissé más hangulatú, még készülőben van, így megmutatom egy olyan irományom amit "rendelésre" csináltam. Kíváncsian várom a véleményeket róla:
Az úgynevezett barátság zóna
Szeretet. Nagyon egyszerű szó, mégis végtelen módon használhatjuk magát a jelentését. Szerethetjük magunkat, szerethetjük tárgyainkat, állatainkat de szerethetünk akár egy gondolatot is. Szerethetünk úgy mint barát és szerethetünk szerelemből is. Ha ellenkező neműek közt jön létre a szeretet, akkor a barátság és a szerelem közti határvonal nagyon könnyen elvékonyodhat és bizony átfordulhat más irányba is a kapcsolat.
Ez a fogalom, ami a címben is benne van, az úgynevezett barátság zóna, mostanság igen sokat firtatott téma. Minden korcsoport problémája lehet ez, de leginkább a fiatalok körében vált ismertté a kifejezés maga és persze az érzés. Legyen szó lányról vagy fiúról, mindenképpen fájó rádöbbenni arra, hogy csapdába estünk ebben a kietlen pusztában. A legelszomorítóbb az egészben az, hogy ha ebben a helyzetben találjuk magunkat, általában mi tehetünk róla.
De, hogy tiszta legyen miről is beszélek megpróbálom szemléltetni egy példával: Van egy fiú és egy lány. A fiúnak nagyon tetszik a lány, de a lány számára sem közömbös a fiú. A srác kicsit félénkebb a kelleténél, így vár a megfelelő pillanatra, hogy léphessen és szíve hölgyének tudtára adhassa érzéseit. Vár és vár közben persze ápolja a jó kapcsolatot a lánnyal, mindent meg tudnak beszélni, a lány megosztja vele a titkait, bizalmasává, barátjává teszi őt. Sajnos ez a lányoknál azzal jár, hogy egy érzelmileg teljesen közömbös emberré alakítja át szerencsétlen fiút. Pedig ő csak nem akart tapintatlan lenni, letámadni vagy ráerőszakolnia magát a lányra. Sok éven át kell hallgatnia a lány kapcsolati problémáit, panaszait és pártatlanul, higgadtan, segítőkészen kell hozzáállnia mivel tiszteli a barátságukat, hogy a lány bánatából nem próbál meg előnyt kovácsolni. Szerintem ez az érzés maga leírhatatlan csak az tudja ezt aki maga is átélte. Úgy vigasztalni valakit akit szeretünk, hogy tudjuk, hogy mi soha nem tennénk ezt vele. Újra és újra talpra állítani úgy, hogy legszívesebben arcon csapnánk és a szemébe mondanánk, hogy: Ébredj már fel itt vagyok! Ebből a zónából kikerülni nagyon nehéz, de nem lehetetlen. Megelőzni igaz, könnyebb lenne, de ha már megtörtént a baj kiutat kell keresni belőle. Első sorban a saját határunkat kell átlépnünk a cél érdekében. Fel kell fedni valós érzéseinket, oda kell állni teljes mellszélességgel, leküzdve az elutasítástól való félelmünket. „Aki nem mer az nem is nyer” tartja a mondás és ebben az esetben nagyon is igaz. Mert lássuk be ennél már rosszabb nem lehet. A legrosszabb az, hogy kosarat kapunk de legalább pontot tehetünk az érzéseinkre és nem gyötör a remény kínja.
Összességében elmondható, hogy a barátzóna egy vesztőhely, amiben nagyon könnyű elmerülni és minél több időt töltünk el ott annál nehezebb kijutni onnan.
